Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

SZEMLE 379 ségrcndclettöl külön választani czélszerütlen és helytelen is. Hiszen alább (a 17 ik lapon) az ideiglenes rendszabályoknak (rendkívüli esetekben) kibocsátását maga szerző is szükségtendeletnek nevezi és igy a mi felfogásunkat erősíti meg. Azon Önállóságról, melyre szerző törekedett, müve nem egy helyén bizonyítványt adott. így a törvény fogalmának államjogi meghatározásánál az eddigi közjogi írók a törvényesen megkoronázott királynak s a törvényes országgyűlésnek együttes megállapodását s a királyi szentesítést kívánják ugyan; de csak kevesen emelik ki a kellő módon való kihirdetést, mint a törvény kellékét, s a királyi pecsét alkalmazását, mint kelléket még kevesebben kívánták, mert a szentesítés alatt a királyi megerősítéssel a királyi pecsét ráadását is értették. Szerző azonban a kihirdetésen kivül Verböczy és az 1514: LXIII. t.-czikk alapján a királyi pecséttel való ellátást is lényeges kellék gyanánt állítja fel*). Ellenmond azon állitásnak is, hogy az országgyűlésnek két táblára való különválása az 160S : I. t.-cz. óta történt volna. E torvényezikk szabályozta ugyan a két táblai rendszert, de a főrendek külön tanácskozásairól már régibb törvények is — Szent István törvényei, s az 1495 : XXV. t.-cz. — szólnak. Az országgyűlés két házának egymáshoz való viszonyát és érintkezésük módját is tüzetesebben és behatóbban tárgyalja minden eddigi közjogi írónknál. II. Józsefet Magyarország „örökös királyának" nevezi s ellenmond Korbuly azon állításának, mely szerint „II. József a magyar királyok számát nem szaporítja". Hivatkozik az 1791 :1., II. és XXXII. t.-czikkekre, melyek II. Józsefet Örökös királynak nevezik és a XXXII-ik t.-czikkre, mely II. József privilégiumait nem mondja eo ipso érvényteleneknek, hanem azok hatályosságához az uralkodó és már megkoronázott II. Lipót által való megerősítést követeli. Figyelembe vétetni kívánja továbbá, „hogy II. József mint a magyar pragmatica sanctio értelmében törvényes Örökös király lépett a trónra; trónra léptekor egyideig törvényesen is uralkodott, s végső napjaiban ismét az alkotmány Ösvényére tért : tehát legalább is „bizonyos ideig törvényesen uralkodó király volt". II. Józsefet, mint „Örökös királyt", a magyar királyok jegyzékébe fölvenni mi is helyesnek tartjuk ugyan ; minthogy azonban az uralkodási jognak alapföltételeit képező kötelezettségeket az 1687: II. III. és 1723 :1. II. t.-cz. értelmében, ámbár ebben akadályozva nem volt, soha sem teljesítette: szerző azon állítását, hogy legalább „bizonyos ideig" törvényesen uralkodó király lett volna, nem fogadhatjuk el. Szerző müve eddigi közjogi munkák mellett nemcsak méltóan helyet foglalhat, hanem azoknak hiányait és hézagait pótolja, több téves állítást helyreigazit, mi magyar közjogi irónál különös érdem, mert közjogunk kérdései évek, sőt évszázadok óta sokoldalú megvitatás és bírálat tárgyai valának, ugy hogy valóban füstből hoz ki lángot az, ki e téren még új eredményeket mutat fel. A magyar közvélemény és *) A kihirdetést az 1881 : LXVI. t.-cz. értelmében a szentesitett törvénynek az országos törvénytárban való közzététele helyettesíti ugyan, de szerző elmélete a királyi pecsét szükségességéről e mellett is fennáll.