Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Második közlemény

A jogos védelem. (Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-álioz.) BATTLAY IMRE kalocsai k. ügyésztől. (Második közlemény.) III. Régi jogunk. A határt nem ismerő Önsegély korában, a jog ama gyermekkorában, melyről Mai ne azt irja,1) hogy „a polgár az erőszak vagy csalárdság ellen védelmet nem a büntető jogtól, hanem a sérelmi jogtól nyert", hasztalan keresnők azon kényes jogászi megkülönböztetéseket, melyek korlátjai közé a jogos védelem napjainkban szorítva van. A vérboszú nálunk oly kegyetlen, mint a germánoknál, soha sem volt ugyan,2) de fogalmával ellenkeznék azon feltevés, miszerint annyira szelídnek jelentkezett, hogy a jogos védelem fogalma köréből ki sem lépett. E korszakban a poenitentialékon és a római jogon kivül, melynek fontos tételei az idők mérlegébe nehéz súlyként esnek, a frank királyok capitularéi és a feudális törvények voltak azon tényezők, melyek a honi jogéletre assimilativ irányú befolyást gyakoroltak/*) A magyar nép természetes jogérzete mindazáltal nem vetette magát ama kivülröl ható befolyásoknak feltétlenül alá. Eltért több irányban s korántsem mindig helytelenül. Legrégibb törvényeink több fejezete arról tanúskodik, hogy Szent István szelid lelke a vérboszutól elfordult. Ennek múlhatatlan következménye az volt, hogy első királyunk a legtöbbnyire igazságtalanul vérengző magánjogszolgáltatás korlátozása czéljából a vérontást lehetőleg tilalom alá vette. Azt a jogérzetet mindazáltal, *) A jog őskora, a magy. tud. akadémia kiadása, ford. Pulszky Ágost, 300. 1. ' ») Kerékgyártó Árpád, Magyarország mívelödésének története, 273. 1. — Wenczel Gusztáv, Egyetemes európai jogtörténet, 2551. s) Bartal György, Commentariorum ad históriám status jurisque publici Hungáriáé aevi medii, I. k. 201, 202, 315, 316. 11.