Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Második közlemény

320 BATTLAY IMRE hogy a harczokban megedzett s karjában bizni tanult férfinak joga van arra, hogy magát a jogtalanság ellen szükség esetében védelmezhesse, nem törölheti vala el, ha akarja vala is. Ámde ezen jogtudatot Szent István nem akarta elhomályosítani. Törvényeiben ezt olvassuk: Si quis comitum.... tam contumax exstiterit, ut alium domi quaerat ad perdendum eum, atque suas dissipare res; et si..idem comes ibidem occubuerit, sine compositione j a c e a t.4) Még csak bírságot sem rendelt arra, a ki, midőn életében és vagyonában jogtalanul megtámadva volt, védelem közben megtámadóját megölte. Ezen törvény világos tanúságot tesz arról, hogy az emberölések megakadályozására irányuló törekvés a jogos védelem esetét működése köréből teljesen kizárta. A frank királyok caputularéi sem irták ily esetben a „w i r g i 1 d u su-t elő és szintén ama refrainnel „absque compositione jaceat".5) Alakilag ugyan még nem találjuk azt nyilt kifejezésre juttatva, hogy a jogos védelem esetében véghezvitt cselekmény jogszerű; de nem lehetett ez iránt kétség oly időben, mikor még az ölés j o g o t nyújtó vérboszú is belül volt a küszöbön. Az ezen első korszak végén II. Ulászló király által 1500-ik évben alkotott 19-ik t.-cz. azonban már erösebben jelezte a jogos védelemmel élő egyén cselekményének jogszerű voltát, midőn büntetést rendelt arra, a ki a kivont kard felemelésével jelképesen gyakorolt repulsio ellen eröszakot használt. És semmi kétséget sem hagy ez iránt fenn Werböczi Hkve, mely kijelenti: Pro corporis et personae tutela se tueri 1 i c e t,6) — mely ama classicus tételt tartalmazza: Vim vi repellere licet,7) — s mely a capitularék intézkedésével is egyezöleg azt fejezte ki nyiltan, hogy „et homagium, et sanguinis effusio talis occisi et interempti rite peribit, et nunquam recuperari valebit".8) A megtámadás jogtalansága e jog gyakorlásának feltételét képezte kezdettől fogva. Ennek bizonyságául Szent István idézett törvényének egész értelmére s a benne előforduló „contumax" szóra annál inkább hivatkozhatunk, mert bizonyos, hogy azon korban szabatos jogászi kifejezések még nem állottak rendelkezésre. A Hkv. azonban már világosan kijelentette, ho^y jogos védelemmel csak az élhet, a ki bizonyíthatja, „quod fuerit per alium armata manu hos ti liter a g g r e s s u stt,'J) s hogy a megtámadott egyén 4) ÜL k. 33. fej. 6) Különösen a 817-iki és a 829-iki capitulárék. 8) III. r. <ii% cz. 4. §. *) I. r. 68. cz. s) III. r. 21. cz. 3. §. 9) III. r. 21. cz. 1. §.