Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

31 íj TARNAI JÁNOS nál a felmentés csak olyan „szokás" mint az elitélés, oly rendszert pedig, mely az igazságszolgáltatás botlásainak minden lehetőségét kizárná, feltalálni még nem sikerült. A rendes bíróságok fényes tulajdonságait, részben épen azokat, melyeknek a népbiróságokban való kifejlését a pisai tudós csak a távol jövőtől várja, senki sem hirdeti ékesebben mint — maga Carrara. „Pensieri sulla giuria" czímü értekezésében maga adja elő, hogy a nyilt szavazás „szokása" (costumanza), mint traditio állott fenn a toscanai bíróságoknál, s szilárdan tartotta magát nem csak a régi köztársaság idején, hanem mindazon viszontagságok alatt is, melyen e tartományok keresztül mentek: a napóleoni uralom, az osztrák foglalás, a spanyol Bourbonok kormányzata alatt. Az a két „fizetett" férfiú, ki Pagano és Dini halálos Ítéletéhez hozzá nem járult, s a másik két „fizetett", ki azt oly nyíltan és rettenthetetlenül megszavazta, végre a szintén „fizetett" Tondi, ki a magyar czikk szerint oly hathatósan magyarázta az esküdteknek az in dubio pro reo elvét: ezen férfiak kiérdemelték, hogy utódaik örökre mentve legyenek a szokásból, a perköltségek szempontjából való ítélés hihetetlen vádjától! Az esküdteknek törvénytudatlanságából, gyakorlatlanságából és fegyelmezetlenségéből merített érvek ellen Carrara legfontosabb észrevétele az, hogy e hiány „könnyen pótolható oly rendszer által, mely az esküdtek hatáskörét kizárólag a ténykérdésre alkalmazza". Többször elolvastuk e kritikus helyet, mig szemeinknek hittünk. Feledjük egyelőre az esküdtszék ellen felhozott minden többi érvet; engedjük meg feltételesen, hogy ez a valódi panacea, s hogy az ilyen irányban javított rendszer minden bajt elhárítana. De sikerült-e ily formulát feltalálni? hol az a törvény vagy szabályzat, mely a feladatot Carrara ize szerint oldotta meg? hol van szövegezve az ő javaslata ? A programm 918. §-ában maga Carrara jelzi a kérdéstevéssel járó nehézségeket, s főkép az összetett és a vagylagos kérdések használatát kárhoztatja. De tagad hatni-e, hogy a ténykérdésnek a jogkérdéssel való elválaszthatlan összefüggése az egyszerű kérdésnél is előfordulhat. Hogyan mellőzze ezt az esküdt a bizonyítékoknál, melyeket Carrara (Programm 912. §.) „törvényszerű tényeknek" nevez ? Hisz ama „fattyú verdictek"et az esküdtszék leglelkesebb védői is épen ezen elválasztás lehetetlenségével mentik. Azonban találóan jegyzi meg Schwarze: „Die sorgsamste und aufmerksamste Abfassung der Fragen sichert ebenso wenig vor Mángeln in denselben, insbesondere von Unvollstándigkeiten und vor Missverstándnissen Seitens der Geschwornen, — noch die Intelligenz und Píiichttreue der Geschwornen vor Missverstándnissen der Fragen, wie sie selbstverstandlich auch die Beschránkung, welche