Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

AZ ESKÜDTSZÉKI VITÁHOZ 317 durch dic Fragstcllung selbst den Geschwornen in Bezúg auf die Beantwortung der Schuldfrage auferlegt wird, nicht zu beseitigen wermag. Die M á n g e 1 und Beschwérden habén wenigerihren Grund in der Handhabung der Institution, als vielmehr in dieser selbst". Ha tehát elismernök is, hogy e probléma megoldása az esküdtszék valamennyi hibáit eltünteti: még sem lehetne Carrarának igazat adnunk abban, hogy az ö megoldása „gyakorlati," mert oly eszközt ajánl, melynek előállítása eddig lehetetlennek bizonyult. A kik az esküdtek hatáskörét a ténykérdésre szorítják s ennek kivihetöségét vitatják, azok előtt mi súlya sem lehet azon érvnek, melyet Carrara az alkotmányos kormányí'ormából merit. A kinek csak „józan ész" kell, hogy helyesen ítéljen, annak qualificatiójánál azon körülmény, hogy a „parlamentbe szólittatik a törvényalkotásra szavazni", tekintetbe többé nem jő. De igenis, figyelmet érdemel e megjegyzés a mi álláspontunkon, kik az alkotmányos államrend hivei vagyunk ugyan, de népbiróságot nem akarunk, kiket tehát Carrara érvelése következetlenséggel vádol. Véleményünket azonban ezen okoskodás nem módosíthatja; nem pedig azért, mert lényeges különbséget látunka a jogalkotás és a jogalkalmazás teendői között. Az elsőre alkalmas a nép, azon mélyebb rétegében is, melyből még az esküdteket sem akarja venni senki; a másikra nem, mert nehéz logikai functio, melyre minden nemzet csak értelmisége szinevirágát tekinti használhatónak. A mi a törvény-alkotásnak a jogalkotással, ha nem azonos, de legalább is rokon müveletét illeti, ugy az, különösen a parlamentaris törvényhozásnál, a biztosítékok és fentartások oly rendszerével van körülvéve, hogy a szakképzettség és magasabb míveltség fogyatéka nagyrészt ártalmatlanná válik. Ott van a szakemberek tetemes segédletével működő kormány rendszerinti initiativája, ott az ismételt megfontolás a kettős kamara intézményében, ott az államfő megerősítési joga, ott a vitázat utjáni kölcsönös felvilágosítás; és ha mindaz csütörtököt mond, fenmarad a törvénymódosítás utolsó eszköze, mely jóvá teheti a már okozott sérelmeket is. Hol van a biztosítékok ily szervezete az esküdtszéknél, mely teljesen souverain, melynek határozata végleges, megmásíthatatlan s hatásában csak igen fontos és kivételes esetekben akasztható meg? De mellőzve mindezeket: az alkotmányos kormányrendre támaszkodó érv azért sem állhat meg, mert az intézmények történetileg nem fejlödnek csupán a logika követelményei szerint. Ha igaz, hogy a törvényalkotó alkalmas bíró, ugy viszont el kell ismerni, azt is, hogy a biró alkalmas törvényalkotó. És