Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

AZ ESKÜDTSZÉKI VITÁHOZ 315 és egyházi pártnézetének elfogultsága, a közvéleménynyel vagy a sajtóval való kaczérkodása, ismerőinek gáncsa vagy helyeslése, esküdttársának tekintélye befolyásolja-e, avagy a kormányra való tekintet? Igazi függetlenségről sem az egyik, sem a másik esetben nem lehet szó, a törvényt a biró sem itt, sem ott nem érvényesiti". A kérdés tehát a relatív előnyökön fordul meg s ezekre nézve csodálkozik, hogyan lehet valakinek kételye. „A törvény iránti engedelmesség a biró első erénye s ezen engedelmességet ép ugy tanulni kell, mint a katonait." Ezt csak a szokás utján lehet elérni, mit nagyban elősegít a testületi szellem és a traditio; ebben van a szakbíró óriási fölénye. Nem pusztán technicai tökélyről, gyakorlottabb ítéletről van szó, hanem e rk öle sí sajátságról, az akaratnak a törvény alá rendeléséről. „Az Ítélkezés gyakorlata az igazság iskolája. Tanulni kell, a mi a bírót bíróvá teszi : a törvény iránti vak engedelmességet, a személyes tekintetek előtti szemhunyást — az alacsony és a tisztes, a gazember és a becsületes, a gazdag uzsorás és a szegény özvegy iránti egyenlő mértéket; süketnek lenni a szegény és a nyomorult panaszai, a nő és a gyermek jajgatása iránt, kiket az ítélet férjüktől, apjuktól foszt meg. Nem a rosz hajlamokat kell itt a bírónak elfojtania, hanem a jókat; ez az igazságszolgáltatással járó legsúlyosabb megpróbáltatás". Hát még ha az alkalmazandó törvény a biró meggyőződésével ellenkezik! Hogy lehet az alkalmi, újoncz bírótól ily önmegtagadást várni. És valóban a tapasztalat tanúsítja is, hogy az esküdtek, a törvény fölé helyezkedve, m i ndenütt felmentenek a legvilágosabb tényállással szemben is, ha érzelmeik mást sugallnak. Azonban „egyre megy, akár az államhatalom, akár az esküdtszék tiporja a törvényt; akár az ártatlan elitélése, akár a bűnös felmentése által történik: a törvény meg van sértve". A jogbiztonság, a törvény egyenlő alkalmazásának tudata megszűnik. És korántsem sem kétségtelen, hogy az önkény csak az ártatlan érdekében fog érvényesülni, mert ha a törvény útjáról letérünk, jobbra is balra is haladhatunk. ítéletét végre a következőkben foglalja össze: „Az esküdtek, a kormánytól való függetlenség egyedüli mozzanatát kivéve, minden más tekintetben egyesitik magukban azon tulajdonságokat, melyek a bíróban meg ne legyenek." íme a Carrara által oly ijesztő színekben mutatott „szokás" egy, az igazságszolgáltatás iránt bizony szintén fenkölten érező férfiú eltérő felfogása szerint. És valóban, a birói traditiók ellenkező magyarázata nem áll meg sem az emberismeret, sem a tapasztalat Ítélőszéke előtt. A justitia tévedéseinek minden borzalmai mellett is, melyek azonban talán az esküdtszéknél sincsenek kizárva, bátran mondhatni, hogy a rendes bíróságok az esetek és az országok túlnyomó többségében becsületesen, lelkiismeret szerint teljesítették feladatukat. A becsületes biró-