Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

312 TARNAI JÁNOS tudományi Közlöny nem merte e sorokat az ő „szak"-publicuma elé bocsátani, ugy bizonyára helyesen cselekedett, mert hazánk birói karához az ily ocsmányságok árnyéka sem fér; de akkor lett volna bátorsága kimondani, hogy az esküdtszéket Magyarországon legalább e szempont nem támogatja. A mi Carrara czikkének egészét illeti, ugy az, mint minden a mit ir, igen élvezetes olvasmány; magyar czikke e tekintetben alig mulia felül azokat, miket e dologról már jóval előbb elmondott. A magyar közleményben szereplő összes argumentumok Ízlésünk szerint szebben vannak előadva a Programm 900. sk. §-aiban. Csakhogy ez és a magyar czikk összevéve sem tájékoztatnak teljesen az ö véleményéről. A munkáiban elszórva olvasható alkalmi észrevételeken kivül, legalább egy nagyobb dolgozatát kell tekintetbe venni: a „Pensieri sulla giuria" czimüt. És a ki ezt teszi, el fogja ismerni, hogy aesküdtszék legdühösebb ellensége sem hordhat fel az intézmény ellen annyi sok és oly borzasztó vádakat, a milyeneket Carrara ezen értekezésben. Álljon itt belőlük egy kis választék : „Az esküdtek között mindig sok az ingadozó meggyőződésű, a félénk, a megbízhatatlan (incerti), kikre nézve igaz a közmondás, hogy annak van igaza, a ki utoljára szól; alig hihetni, hány ember van Itália enyhe, hizelgő éghajlata alatt, ki megszokta, hogy az élet minden viszonyai között mások feje szerint cselekszik és gondolkodik s kik mindig híjában vannak az elhatározás szilárdságának. És mi lesz ekkép az ítélet valódi forrása?" Egy vagy több tekintélyes egyéniségnek a többire erőszakolt nézete: „a fattyú verdictum". Egy esküdt következőkép beszélte el Carrarának, miképen mentette meg vádlottat a haláltól: „Én a halálra Ítélés mellett voltam és az enyhitő körülmények ellen szavaztam; és mégis azt hiszem, hogy én mentettem meg életét e szerencsétlennek. Hogyan, kérdem én, megütődve e látszólagos ellenmondáson ? A következő módon, felelt ő: Főbenjáró ügyről levén szó, mintáz esküdtek főnöke azt akartam, hogy a szavazás közvetlenül, vita nélkül történjék ; hatan voltunk hat ellenében. Ha vitába bocsátkozunk, a halál mellett kellett volna nyilatkoznom, mert ezt parancsolta meggyőződésem, s miután az esküdtek között többen voltak, kik hozzám barátságos odaadó viszonyban állanak, bizton tudom, hogy némelyikre az én szavazatom lett volna irányadó. Hallgattam, utoljára akartam szavazni; s így elkerültem, hogy véleményem a többiekre befolyást gyakoroljon". tetését vigyék keresztül: hanem az, hogy lelkiismeretük szavát kövessék, a vádlott első birái legyenek s csak azt kívánják, a mi igaz és igazságos. Szivböl ismétlem: dicséretet érdemelnek érte." — A magyar czikk olvasása után e szavak merő gúnynak látszanak !