Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

AZ ESKÜDTSZÉKI VITÁHOZ 313 A vercdictum létrehozásának mai rendszerét azután igy jellemzi Carrara: „Csupa látszat semmi igazság. Ragyogó szólamok, semmi más". „Ha a vádlottnak az esküdtek között ügyes pártfogója, befolyásos szövetségese van, minden valószínűség szerint boldogul; felismerhetni ebben némely meglepő veredictum ala p-o k á t.ü „Csupán hivatalos okiratokra támaszkodom,- de ezek bőséges anyagot szolgáltatnak azon állításomra, hogy az esküdtekgyakran felmentenek, midönazthitték, hogy elitélnek és gyakran elitélnek, midőnszándékuk a felmentés volt." Legyen elég ennyi az esküdtszék egy lelkesült barátja által felhozott tapasztalatokból. Azt hisszük, az ilyen jogszolgáltatást nincs okunk nagyon megkívánni. Pedig mindezek a jury szervezetének csak egyetlen egy mozzanatából származnak : a Carrara által módosíttatni kívánt tanácskozási rendszerből. De hiszen ezt egy tollvonással meg lehet változtatni? Korántsem! A nyilvános voksolás, melyet Carrara követel, ismét más, nem kevésbbé súlyos veszélyekkel jár; ö maga is csak a nép újjászületésétől, a régi „szolgaság" maradványainak kiirtásától várja azon polgári bátorság kifejlődését, mely tervének valósításához szükséges. A jelenlegi olasz állapotok azonban semmikép sem biztatók. „Nem azon együgyű hitben mondottam el e gondolatokat — igy szól — mintha jelenbeni reformokat reménylenék; csak az utódok számára jegyeztem fel". És ismét: „Mindezeket .... csak tiltakozásképen lehet elmondani, melyet a nálunk okosabb utódok fel fognak karolni; de nem azon reményben, hogy kortársaink is meghallgatják". Hogy az erkölcsöknek ilyetén magasra emelkedése fog-e és mikor bekövetkezni, természetesen nagy kérdés; de bizonyos, hogy ez emberi sajátságok e reménylett állapotára törvényhozást alapítani nem lehet. A mai legislatio szertárában tehát sokkal hasznosabbnak tartjuk Ferri maximáját: „a társadalom, mely csak a középszerű erények összesége, nem számithat az egyéni heroismusra". Igaza lehet Carrarának abban, hogy a ki az esküdtszék mellőzését vagy eltörlését vitatja, azt a legalaposabb vádak általi bizonyítás terheli. Lehet, mondjuk, hogy igaza van, bár semmikép sem vagyunk meggyőzve, hogy az esküdtszék az alkotmányos kormányformából mint „logikai parancs" következnék. De javasolhatja a bizonyítási teher elvállalását a helyzet. Olaszországot illetőleg fennálló jogintézményről van szó, nálunk pedig olyanról, mely mellett a szabadelvüség örve alatt nagy hatással lehet szónokolni. Azonban vártak-e a mi czikkeink e felhívásra? Vitatkoztak-e Ferri és Garofalo az onus