Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

AZ ESKÜDTSZÉKI VITÁHOZ 311 A Jogtudományi Közlöny azt meséli ugyan, hogy csuk »a speciális olasz viszonyok által feltételezett« helyek mellőztettek ; de ez csak mese. Kimaradtak a dolgozat azon részei, melyek a szakjogászokkal — ügyészekkel és bírákkal, és nem csak az olaszokkal, hanem általában — nagyon kegyetlenül bánnak el s melyekért a felelősséget elvállalni a mi Carraráinknak nem volt bátorságuk. Valóban, a jogászi nyíltság tekintetében nagyon felülmúlja laptársunkat a Pesti Napló, mely, legalább merészség dolgában, teljesen a mester magaslatára emelkedett. Hogy fogalma legyen az olvasónak, miként gondolkozik Carrara a rendes birákról, kiket a Pesti Napló szövege szerint „fizetettekének, a Jogtudományi Közlöny fordítása szerint „szaku-biráknak nevez, álljon itt néhány jellemző hely: „Az állandó biró bizhat az érdekközösségben, mely őt társaihoz köti, a felsőség dicsfényében, mely hivatalát körülveszi és könnyebben állhat reá oly üzelemre (vesztegetés), mely neki állandó keresetforrást nyújt". Bűnügyekben a kormány mindig érdekelt fél Nemcsak első sorban érdekelt fél mindazon vádaknál, melyek politikai jelleggel bírnak és azokban, a melyek pénzbüntetés kiszabását czélozzák a kincstár részére; hanem érdekelt fél a vád miatt valamennyi bünperben a z eljárási költségek megtérítése tekintetéből Az esküdt nem gondol e költségekkel De nemigya fizetett biró. A pénzügynek papjai lidércznyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatás állandó papjaira Az állandó biró azon gondolatnak befolyása alatt is áll, hogy mily kárt okoz a kincstárnak a felmentés által s e gondolat reá veendi néha az elitélés kimondására, a hol különben habozott volna. „Ha a mennyire lehetséges, elkerülni akarjuk azt, hogy a gályának vagy a hóhér bárdja esélyének legyünk kitéve bűncselekmény elkövetése nélkül, akkor ragaszkodnunk kell az esküdtszék rendszeréhez". Ily érvekkel kardoskodik eszménye mellett a pisai tudós és egy szava sem árulja el (kivéve talin a gályát és a hóhér bárdját), hogy azok az olasz viszonyoktól volnának „feltételezve" *). Magadra veheted hát te is, magyar biró. És ha a Jog*) Carrara egyéb iratai kétségtelenné teszik, hogy az o 1 a s z magistraturáról egészen másképen gondolkozik. Álljon itt „Questioni ad occasione della giuria" czímű értekezéséből a következő hely : „E kérdésre (hogy az ügyésznek ne szabadjon-e mentökérdéseket indítványozni ?) hála istennek tagadó választ ád a birodalom legtöbb, talán valamennyi közvádlójának gyakorlata; dicséretet érdemelnek érte. Belátják, hogy hivatásuk nem abban áll, miszerint vádbeszédeikben a felsőbb parancsok passiv teljesítői legyenek; nem is az, hogy mindenképen csak vádlott mi súlyosabb bün21*