Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

Az esküdtszéki vitához. Nehéz kitalálni annak okát, miért van az, hogy midőn valamely tudományos vélemény szenvedélylyé lesz, mindenkiben, a ki e véleményt vallja, a szenvedélyek sajátját képező ösztönöket vesz fel az. A mig mi tisztelettel viseltetünk a mienkkel ellentétes vélemény hivei iránt, azt hisszük, hogy bizonyára nem érdemlünk kaczajt, ha a tudósok tiszteletre méltó és nagy társaságában megmaradunk a mi véleményünk mellett. Carrara, A büntető jogtudomány programmja, ford. Beksics. Utolsó füzetünk végén jeleztük olvasóinknak Carrara pisai tanár levelét, melyet két olasz jogtudósnak lapunkban közölt dolgozatai alkalmából a Pesti Napló és a Jogtudományi Közlöny egy közös munkatársához intézett. Mi e levelet, melynek sajátságait már jellemeztük, s melyet az iró maga egy érdemleges dolgozat »elöize« gyanánt mutatott be, ugy értelmeztük, hogy a nagy tudós megczáfolni készül azon figyelemre méltó értekezéseket, melyekkel Ferri és Garofalo az esküdtszéki vitához járultak. Azt hittük, a veterán tudós fel akarja világosítani az esküdtszék mellőzésével szemben oly józan nyugalmat tanúsító magyar közvéleményt arról, hogy közömbössége veszedelmes; hogy a munkatársaink által vallott theoriával egy irányban haladó törvényhozás a nemzeti lét és szabadság legméhrebb gyökereit támadja meg; hogy az a tudomány, mely a javaslatot támogatja, rosz ügynek szolgál s talán nem is tudomány, hanem a sophismák gombolyaga. ítélje meg minden nyugodtan gondolkodó : volt-e okunk, s tekintve Carrara előkelő tudományos állását, volt-e jogunk, mást feltételezni. Azt hittük, hogy a nagy tudós a conclusiókon kezdi fejtegetéseit: előbb kicsinylésének ad kifejezést, azután okadatolni fogja véleményét; de bizton vártuk, hogy az okadatolás elmaradni nem fog. És az utóbbira fölötte kíváncsiak voltunk. A mit Ferri és Garofalo urakról, részben épen olasz tekintélyek nyilatkozataiból tudunk, ellentmond Carrara azon olympikus kijelentésének, hogy „nem olyanok, kik Olaszországgal valamit elhitethetnének". Mi ugy tudjuk, hogy a nevezett két iró, Lombroso turini tanárral egyetemben, a nagy tudományos MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVII. 5. ai