Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - Anglia. Ifjú bűnösök

SZEMLE nincsenek telekkon yvez ve s a kérdés ezen oldala a vitában érintetlenül hagyatott. Pedig mi azt hiszszük, hogy a 168. § ilyen nem telekkön yvezett ingatlanok iránti dologi jogokról szól. Ezen állításunkat támogatja azon körülmény, hogy telekkÖnyvezett ingatlanokra a kérdésben forgó törvényszakasz egyáltalában nem alkalmazható ; nem képzelhető oly eset, a melyben telekkönyvezett ingatlanokra vonatkozó dologi jogot a telekkönyv mellőzésével, vagy a már telekkÖnyvezett dologi jogok feletti elsőbbséggel érvényesíteni lehetne. A telekkÖnyvezett ingatlanok iránti minden képzelhető igény a törvény más helyein vagy más törvényekben elég kimerítően van szabályozva^ azért az 1881: LX. t. cz. a telekkÖnyvezett ingatlanokra vonatkozó tulajdonképeni igénypert nem is ismeri. Az igények bejelentésére a hirdetményben felhívás nem tétetik közzé ; de igenis helye van ennek a 203. § szerint a nem telekkÖnyvezett ingatlanokra vezetett végrehajtásoknál, midőn az árverési hirdetménybe az igények bejelentése iránti felhívás is befoglalandó. A 203. § ezen felhívást megrendeli ugyan, de arra nézve, hogy hol és mily alakban jelentendő be az igény s miként döntendő az el, semmi intézkedést nem tartalmaz s igy, azt hiszszük, alapos azon állítás, hogy a 168. és a 203. §§ egymással correspondeálnak. Annál inkább állitható ez, mert a 168. § nem szól „telekkÖnyvezett ingatlanokra vezetett", hanem csak „ingatlanokra vezetett végrehajtásról". Sőt, ha a 168. § a végrehajtási törvényből kimaradt volna is, miután a külön szabályozott igények kizárólag csakis telekkÖnyvezett ingatlanokra vonatkozhatnak: valóban nem lehetne tudni, hogy a 203. § szerinti igénykereset hol nyújtandó be és mi annak jogi következménye ? Hogy ily igényper gyakorlati életben előfordulhat, senki sem fogja kétségbe vonni. Például A. és B. közösen, nem telekkÖnyvezett ingatlant vásárolnak. A szerződés közös névre szól s egy ideig közösen is birják a vétel tárgyát. B. azonban elköltözik s oly hosszú időn marad távol, hogy A.-t, ki azalatt az ingatlant, habár B. nevében is, de egyedül birja, mindenki egyedüli tulajdonosnak tartja; sőt a birtok-bizonvitvány is, melyet egyik hitelezője az ellene vezetendő végrehajtás czéljából megszerez, egyedül öt tünteti fel birtokosként. A végrehajtási összeírás és becslés foganatosíttatván, az árverési hirdetmény kibocsáttatik, miről B .értesülvén, igénykeresetét beadja. Oly eset ez, a melyben sem előterjesztés, sem felfolyamodás, sem semmiségi kereset nem volna alkalmazható, s igy egyedül az igénykereset jogmenedéke marad fenn. Nehézség merül fel azonban az illetékesség kérdésében. A 168. § szerinti igénykereset a telekkönyvi hatóságnál adandó be, míg az 1881: LIX. t.-cz. 6. §-a szerint „mindazon keresetek, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését .... czélozzák a kir. törvényszékek mint birtokbiróságok hatásköréhez tartoznak." E szerint két törvény ellentételesen rendelkezik. Ez azonban még