Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 4. szám - Néhány börtönügyi statistikai adat 1881. évről
SZEMLE 305 nem a legfőbb nehézség, mert a végrehajtási törvény 16?. §-a kivételt tesz a perrendtartási novella 6. § ában felállított szabály alól s csak ismételt kifejezést ad azon elvnek, melyet a 89. és 92. §§-ban is decretál, s mely szerint a végrehajtás folyamán felmerült igények felett azon biróság ítél, a mely a végrehajtást foganatosította. A fönehézség akkor merül fel, ha a végrehajtás ingókra és ingatlanokra vezettetett. Itt többféle eset képzelhető, melyeket a kérdés megoldásánál egymástól meg kell különböztetni : 1. az igénylő csak az ingókra vagy csak az ingatlanokra támaszt igényt; 2. az igénylő mind az ingókat, mind az ingatlanokat igényli; 3. több igénylő közül egy csak az ingókra, a másik csak az ingatlanokra jelentkezik, vagy többen az ingókra és ingatlanokra együttesen, mások ismét ezek valamelyikére támasztanak igényt. Az első eset. tekintettel a fennebb jelzett elvre, a végrehajtási törvény S9., 92 és 168. §§ alapján megoldható, s alaposan hiszszük állithatni, hogy az együttesen lefoglalt ingók és ingatlanok közül előbbiek a járásbíróság előtt, utóbbiak a telekkönyvi hatóság előtt igényelhetők; mert a végrehajtási törvény 18. §-a, eltérve az 1868: L1V. t.-cz. intézkedéseitől, a foganatosítást a két hatóság által külön-külön eszközölteti s igy az általános elvnél fogva az igénykereset ekkor is a foganatosító hatóság előtt indítandó. Azt hiszszük, hogy ezen elv alapján a második és harmadik eset is eldönthető. Miután ugyanis ingók felett a telekkönyvi hatóság, ingatlanok felett pedig a járásbíróság nem bír hatósággal; miután az ingókra és ingatlanokra habár együttesen elrendelt végrehajtás külön-külön foganatosítandó, s miután a végrehajtási törvény 203. §-a szerint a nem telekkönyvezett ingatlanokra elrendelt végrehajtás is a telekkönyvi hatóság által foganatosítandó: joggal álli'hatni, hogy ingókra támasztott igényperekben mindig a járásbíróság, ingatlanokra támasztottakban pedig mindig a telekkönyvi hatóság itél, habár mindkettőre együttesen lett is a végrehajtás elrendelve, s habár egy vagy több igénylő a végrehajtás mindkét tárgyára vagy csak azok egyikére nézve is lépett fel. Nézetünk tehát az, hogy a 168. §. nem felesleges, hanem szükséges, de nem jó helyre van beosztva, mert a 203. §. után kellene következnie. A ki azt a végrehajtási törvénybe beillesztette, a forrást valószínűleg nem helyesen értelmezte. Harmath Lajos brassói ügyved. Néhány börtönügyi statistikai adat 1881. évről. I. a) Halálos ítélet végrehajtatott 2 esetben, b) Rögtönbirósági eljárás engedélyeztetett 3 helyen, és pedig Arad- és Zalamegyében rablók, ezek bűnrészesei és orgazdái ellen, továbbá Veszprémmegyében rablók ellen. Elitélés egy sem történt. c) Királvi kegyelemben részesült összesen 315 egyén; és pedig:
