Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

A JOGOS VÉDELEM 259 vulnerare, sed etiam interficere. Quo tamen in casu contrarium tenent Canonistae, negantes fas esse hominem occidere pro defensione rerum, quamvis pretiosarum, praesertim quando eaedem aliter retineri, vei recuperari possunt2s). Hogy a szemérem, a személyes szabadság oltalmára a jogos védelem meg volt engedve, arról a forrásokban kifejezett intézkedést nem találunk; de ebből épp oly kevéssé következtethetjük azt, hogy a kánonjog az emiitett jogi javaktól a jogos védelmet megtagadta, a mily kevéssé mondhatjuk, hogy a jogos védelmet csak a megtámadó megölésével volt szabad gyakorolni, mert a források a védelemnek csak ezen neméről szólnak. A jogtalan támadás elhárításának módjáról intézkedve, azt rendelte a kánonjog: „id debet fieri cum moderatione inculpatae tutelae"29), „servato jurism oderamin e"30). Ezen moderament azután közelebbről is megjelöli: Et idem de illo censemus (sc. nullám irregularitatem incurrit), qui mortem aliter vita re non valens, suum occidit vei mutilat invasorem 31). Ide sorolandó azon rendelkezés is. hogy a tolvajt csak akkor volt szabad megölni, ha elfogni nem lehetett:'2). A kánonjog azonban az elhárítás mértéke tekintetében ingadozott. Legtöbbnyire azt nem a megtámadás erőszakos voltához, hanem a megtámdott jogi javak értékéhez arányosította. Quia poterat discernere, quod ad furandum, non od occidendum venisset: ct ideo non debet o c c i d i:13). S büntetett azért, „quoniam expediebat potius post tunicam. relinquere pallium, et rerum sustinere jacturam, quam pro conservandis vilibus rebus et transitoriis tam acriter in illos exardescere stb.3t) Ezen intézkedésekből azon szabály volna leszármaztatható, hogy jogos védelem közben halálos sértést csak oly megtámadással szemben volt szabad büntetlenül ejteni, mely a megtámadott életét veszélyeztette, — ha nyomban nem jelentkeznék azon már ismételve íelemlitett rendelkezés, hogy a tolvajt akkor is szabad volt megölni, ha nem volt elfogható, hogy tehát halált okozó sértést szabad volt ejteni oly esetben is, a mikor életet veszélyeztető megtámadás nem forgott fenn, s a mikor nyiJvánvalólag csak a lopott dolog megmentéséről volt szó. De ha a megtámadott egyén a védelem kellő mértékét meg nem tartotta, akkor büntetés állott be: Si vero sacerdos iste prius 28) Dir. Meth. c. IX. qu. 31. §. 6. *9) c. 18. X. cit. 30) c. 19. §. 1. X de homicid. (V, 12.). 31) c. un. Clem. cit. 32) c. 2. X. cit. 33) c. 3. X. cit. 34) c. 10. X. de homicid. (V, 12.).