Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

"254 BATTLAY IMRE A Poenitentialéknak első királyaink, törvényeire gyakorolt befolyását kimutattam más helyen x). E kérdéssel tehát, s vele kapcsolatosan a tárgyalás követtem módjának okadatolásával itt tovább nem időzve, egyenesen a Poenitentiálék tárgyunkra vonatkozó intézkedéseinek felfejtéséhez láthatok. Theodor canterburyi érsek Poenitentiáléja, mely a VII. század végén jelent meg, III. fejezetében ezt tartalmazza: Si vero aliquis certando pro justitia perpetraverit homicidium, non illum gravari opportet tam diu annali jejunio, neque XL. sed (per) triduana, vei biduaná seu ferialia jejunia, et per elemosinas expietur ab sanguinis effusione, ut episcopus judicaverit. Simili modo paene agatur deeo, qui resistendo insurgentem prostraverit2). A ki igazságért küzdve, vagv támadónak ellenállva embert ölt, az 40 napi böjttel se terheltessék. Ha figyelembe veszszük, hogy az egyház 40 napi böjtöt szabott arra, a ki háborúban ölt embert :1), noha ezen tettet jogszerűnek elismernie kellett, — akkor minden kétség eloszlik az iránt, hogy még inkább jogszerűnek tartotta azon cselekményt, melynek elkövetőjére a 40 napi vezeklést is túlszigorunak tartotta. A IX. század eleje óta alkalmazásba vett Halitgar-féle Poenitentiale egyenesen ártatlannak jelentette ki azon egyént, a ki önmaga vagy hozzátartozói védelmére ember ölt: Si autem forsitan se defendendo, aut parentes suos, aut famíliám suam, occidisset aliquem, ille non eritreus. Si voluerit jejunare, in illius potestate est4). Itt tehát még 2 — 3 napi böjt sincs a tettesre kiszabva, s a tettesnek szabad akaratára volt hagyva, hogy böjtöljön ha neki ugy tetszik. • A Poenitentiálék, melyek zabolázó figyelmöket a külső világba ki sem lépett vágyakra, gondolatokra is kiterjesztették, a jogos védelem közben bármily sérelmes cselekményt is okadatoltnak, rendén levőnek tekintettek; mert bármint irtóztak is a vértől, ily körülmények közt az emberölést sem tartották erkölcsbe ütközőnek, még csak egyszerű vezeklést sem inak rá elő, annál kevésbbé tartották büntetendőnek. Ezen felfogásukat a háborúban véghezvitt emberölés iránt tett intézkedéseikhez viszonyítva, constatálnunk kell, *) A végszükség joga, 13. és 20- 11. 2) Levita, id. m. 56. 1. 3) Poenitentiale Egbert i, lib. I. p. I c. XXIV. (Migne, Patrologia latina, 89. kötet 407. 1.) — Poenitentiale Bedae (Migne, id. m. 94. k. 571. 1).— R e g i n o prumi apát kánongy üjteménye, lib. I. c. 300., lib. II. cc. 25. 51. (Migne, id. m. 99. k. 965 968. 11.). — Poenitentiale Rab ani M a u r i, lib. III. c. 6. (Migne, id. m. 99. k. 963. 1.). 4) Migne, id. m. 105. kötet, 702. 1.