Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Első közlemény

A RENDŐRT LETART. JOGA ÉS A POI.G. SZABADSÁG. 27 A mindennapi szükség követeli azt, hogy a birói letartóztatási parancs bevárása nélkül járhasson el a rendőr sürgős esetekben. Ha ez nem ugy volna, ha a rendőr a szükséghez képest, Önállóan, saját belátása szerint nem hajthatná végre a letartóztatást: katona volna fegyver nélkül; minek következménye legtöbb esetben a megérdemelt büntetés meghiúsulása lesz. A letartóztatásnak kellő időben kell teljesíttetnie; ne igen korán, mikor még czéltalan s ne későn, mikor már czélját el nem érheti. Miután pedig már szervezeténél fogva is csak a rendőrség képes a személyek és viszonyok alapos megítélése által a letartóztatás szükségességét kellő időben felismerni, s miután feladata a társadalomban fentartani a rendet és a személyek és javak biztonságát megvédeni, a természetes szükségesség is parancsolja Önálló letartóztatási jogát. Az itt előadottak nyomán első alapkérdésünkre immár könnyű a felelet. A rendőri feladat megvalósításának érdeke, a fenyítő jogszolgáltatás czélja, az állam és a polgárok jóléte egyaránt követeli a rendőri igazgatás abbeli jogának biztosítását, hogy minden más hat alom akaratától és megbízásától függetlenül, saját elhatározása alapján rendelhesse el és hajthassa végre a letartóztatást; vagyis hogy a bírósági letartóztatás mellett létezzék a rendőri letartóztatás is. Ezen sarktételt elismerik a tételes jogrendszerek és elfogadták a legjelesebb szaktudósok ') ; a rendőri letartóztatás joga törvényhozás és tudományban teljesen el van választva a birságitól. Ezen joga alapján tehát a rendőrség, mihelyt valamely bűnös cselekmény elkövetése följelentetik vagy maga szerez róla közvetlen tudomást, saját észlelete fonalán, önálló hivatali cselekvőségével és saját felelőssége mellett, megtehet mindent, mit a később ') Sundc lin szavai: »Dic nachste, mit dem ersten Angriff betraute SicherheitsbehÖrde grundsatzlich auszuschliessen, ist praktisch u n m ö g 1 i c h. Man würde dadurch die Criminalpolizei lahm legén, die offentliche Sicherheit schutzlos preisgeben, und die Strafjustiz für die vvichtigsten Anlasse vereiteln.« (Die Habeas corpus Acte. Berlin. 1862. 52. 1.) Sokkal tisztábban nyilatkozik még Stein: »denn in der That ist es vollstandig unmöglich zu verkennen. dass der Akt dcr Verhaftung nicht immer auf einen gerichtlichen BefehI warten kann, und dass es daher neben und vor der gerichtlichen Verhaftung noch einepolizeiliche gibt und gebén muss, die ihrerseits ein Recht zum Schutze der persönlichen Freiheit fordert, so gut wie letztere.* (Die Lehre von der inneren Verwaltung. Stuttgart. 1866. IV. k. 140. 1). Nem kevésbbé egybehangzólag nyilatkozik Bertrand: „ancune arrestation ne devrait, en principe, etre faite que sur l'ordre ou le mandat d'un magistrat (érti a rendőrhatóság képviselőjét) compétent, qui en a