Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

c248 BATTLAY IMRE mens bona 23). És Paulus is kijelentette: Infinita aestimatio est libertatis 2í). Noha a források ennél többet nem nyújtanak, nem szenved kétséget, hogy a római jog a személyes szabadságot azon jogi javak közé sorolta, melyek javára a jogos védelem megadva volt. Hogy a testi épség jogos védelemmel oltalmazható volt, arról a Gajusból imént idézett hely is bizonyságot tesz. Az „insidiantem mihi* magában foglalja a testi épség elleni támadást ép ugy, mint az élet ellen irányulót. Florentinus ezt nyíltan is kifejezi: Nam jure hoc evenit, ut quod quisque ob tutelam corporis sui fecerit stb 25). Kétségbe vonva tulajdonképen csak az volt, hogy a római jog jogos védelmet a becsület és a vagyon oltalmára is engedett. G a j u s : Lex duodecim tabularum furemnoctu deprehensum occidere permittit: ut tamen id ipsum cum clamore testificetur. Interdiu autem deprehensum ita permittit occidere. si is se telo defendat: ut tamen aeque cum clamore testificetur211). Furem nocturnum si quis o c c i d e r i t, ita demum impune feret, si parcere ei sine p e r i c u 1 o s u o (a glossa szerint: s u a r u m re rum, sui corporis) non potuit27). Ulpianus pedig irja : Et, si metu quis mortis furem occiderit, non dubitabitur, quin lege Aquilia non teneatur. Sin autem cum posset adprehendere, maluit occidere, magis est, ut injuria fecisse videatur : ergo et Cornelia tenebitur28). Ezen helyek egybevetéséből világossá válik, hogy a lopott dologgal menekülő nappali tolvajt szabad volt megölni, ha elfogni nem lehetett. De nézetem szerint az is áll, hogy az elfogott, tehát már ártalmatlanná tett éjjeli tolvaj megölésének feltétlen megengedése nem a jogos védelem fogalmán sarkal, hanem ép oly ölésjogon, a milyennel Papinianus szerint29) a paterfamilias atya birt házasságtörésen ért leánya és ennek csábitója irányában. Geyer30) bő forrásokból merítve mutatta ki, hogy ama jogtalan támadás, melyet a rómaiak vis alatt értettek, nem szorítkozott az életre és a testi épségre, hanem átfoglalta a vagyont is. A rómaiak a vis alatt mindazon cselekményeket értették, melyek a jogosított egyén tilalma ellen irányultak. De az sem ismerhető félre, hogy Julianus kizárólag a vagyonjogi javakra vonatkozó jogos 23) De beneficiis, lib. I. c. 11. -4) 1. 176. D. de div. reg. jur. (50, 17). 25) 1 3. D. cit. 26) 1. 4. §. 1. D. ad. leg. Aquil. (9,2). 27) 1. 9. D. ad. leg. Corn. de sic. (48, 8). 2S) 1. 5. D. cit. 29) 1. 20. D. ad leg. Jul. de aduit, coérc. (48, 5;. 30) Die Lehre von der Nothwehr, 59. skll.