Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

A JOGOS VÉDELEM neli tenebitur 15). Ha a tolvaj, a ki a lopott dologgal menekült, nem volt elfogható, akkor a jogos védelem gyakorlása közben szabad volt öt megölni, noha maga a lopás a dolog contrectatiójával már be volt végezve. A védelmi cselekménynek azonban rögtön, nyomban kellett történnie. Ulpianus: . . . confestim, non ex intervallo . . . sed ex continenti 16). Julianus: Qui possessionem vi ereptam vi in ipso congressu recuperat, in pristinam causam reverti potius, quam vi possidere intelligendus est 1T), Azon cselekmény, melyet a megtámadott egyén nem közvetlenül, hanem a megtámadás elmulta után vitt véghez, a római jogászok szemében boszu volt és nem jogos védelem. Paulus: . . . et hoc, si tuendi duntaxat, non ulciscendi causa factum sít 18). Valentinian us, Theodosius és Arcadius császárok: Melius est occurrere in tempore, quam post exitum vind i c a r e w). Tüzetesebben kell szemügyre vennünk a római jog azon intézkedéseit, melyeket a jogos védelemmel oltalmazható jogi javak tekintetében tett, s melyekből kivehető, hogy mely jogi javaknak nyújtotta a jogos védelem biztosító oltalmát. Gajus: Itaque, si servum tuum latronem, insidiantem mihi occídero, securus ero 2ü). Hogy az emberi élet jogos védelemmel oltalmazható volt; azt számos más hely is bizonyítja, melyek felsorolását azon okból mellőzhetjük, mivel ha ^valahol a jogos védelem fo0alma elismerésre jut, ott az emberi élet, mint a jogi javak legjelentékenyebbike, a jogos védelemből kizárva nem lehet. A rómaiak a szemérmet egyenlő értékűnek tekintették az élettel. Paulus: Quod si dederit, ne stuprum patiatur vir seu mulier, hoc Edictum locum habét; cum vivis bonis iste metus major, quam mortis esse debet 21). A szemérem tehát csakúgy oltalmazható volt jogos védelemmel, mint az élet. Marcianus: Item Divus Hadrianus rescripsit, eum, qui stuprum sibi, vei suis per vim inferentem occidit, dimittendum --). A római nép jellemén alapul azon felfogása, hogy a személyes szabadsság nem kevésbbé értékes, mint az imént emiitett jogi javak. Seneca: Proxima ab his sunt, sine quibus possumus quidem vivere, sed ut mors potior sit: tanquam libertás, et pudicitia, et 15; 1. 5. d. ad leg. Aquil. (9, 2) 16j 1. :j. §. 9. D. de vi et vi armata (43, 16). ") 1. 17. D. eod. 1S) 1. 45. §. 4. D. ad. leg. Aquil. (9, 2). 10) c. 1. C. cit. -') §. 2. I. de leg. Aquil. (4, 3). J1) 1. 8. §. 2. D. quod met. c. gest. erit (Í-, 2). 39) 1. 1. §. 4. D. ad leg. Corn. de sic. (48, 8).