Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

•240 BATTi AY IMRE dere9). A lesből előtörő e'jjeli megtámadót szabad volt büntetlenül megölni. A megtámadás jogtalan volta a jogos védelem egyik feltételéül volt tűzve. Ez már az idézett helyekből is kiolvasható: „illatam vim propulsare", „v i s i 11 a t a defenditur", „qui inferendae caedis voluntate praecesserat", „hominem homini insidiari nefas esse", „obsidentem vias, insidiantem praetereuntibus". De ezeken fölül Ulpianus mondja : Sed v i m accipimus atrocem, et eam, quae adversus bonos móres fiat: non e a m, qnam Magistratus recte intulit, scilicet jure licito et jure honoris, quam sustinet10). Honorius és Theodosius imperátorok ekként intézkedtek: Contra nosta praeceptasi quisquam vetito ac temerario ausu exactionem audebit . . . licebit . . . temeritatem legitimé repellere n). Ezen helyek kétségtelenné teszik, hogy a jogos védelem gyakorlásának feltétele a jogtalan támadás volt, s hogy ha emez fenforgott, akkor amaz a közhivatalnok ellen is érvé nyesithetö volt. Azt is tapasztaljuk, hogy a római jog a megtámadás közvet. lenségére is jelentékeny súlyt fektetett, s hogy azt nem szorította a jelenlegesség szük határai közé. Valentinian us, Theodosius és Arcadius császárok közzétették: Liberam resistendi cunctis tribuimus facultatem : ut quicunque militum vei privatorum ad agros nocturnos populator intraverit, aut itinera frequentia insidiis aggressoriis obsederit, permissa cuicunque licentia digno illico supplicio subjugetur: ac mortem, quam minabatur expiat, et id quod intendebat, incurrat u). Gallienus imperátor: . . . dubium non est, eum, qui inferedae caedis voluntate praecesserat, jure caesum videri 13). Ezen helyek bizonyítják, hogy a rómaiak felfogása szerint a megtámadás fenforgónak s jogos védelmet igazolónak tekintendő volt, noha a benne rejlő delictum még csak az akarat, még csak a fenyegetés stádiumában állott. De a rómaiak azt is felismerték, hogy a megtámadás még folyton tarthat s jogos védelmet igazolhat, ha a delictum jogász értelemben már be is van fejezve. Gajus: Furem interdiu deprehensum, non alias occidere lex duodecim tabularum permittit, quam si telo se defendat n). Ulpianus: Sin autem, cum posset (furem) adprehendere, maluit occidere . . . (lege) Cor9) c. 4. C. eod. 10) 1. 3. §. 1. D. quod met. c. gest. erit (4, 2). u) c. 5. C. de execut. et exact. (12. 61). 12) c. 1. C. quando lic. unicuique sine jud. (3, 27). 13) c. 4. C. cit. 14) l. 54. §. 2. D. de furtis (47, 2).