Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

A JOGOS VÉDELEM 215 mérséklettel visszaűzni szabad volt. Ulpianus irja:Vim vi repellere 1 i c e r e, Cassius seribit; idque j u s natura comparatur. Apparet autem (inquit) ex eo, arma armis repellere 1 i c e r e 4). Az eröszakot erővel visszaverni, fegyvert fegyverrel elhárítani, természeti j o g szerint szabad volt. Gallienus császár: Si (ut allegas) latrocinantem peremisti: dubium non est, eum, qui inferendae caedis voluntate praecesserat, jure caesum videri5). A ki a jogtalanul embert ölni akarót megölte, az jogosan cselekedett. Florentinus: Juris gentium est, ut vim atque injuriam propulsemus. Nam jure hoc evenit, ut quod quisque ob tutelam corporis sui fecerit. jure fecisse existimetur, et cum inter nos cognationem quandam natura constituit, consequens est hominem homini insidiari nefas esse0). Nincs nép, melynek joga meg nem engedné, hogy az erőszak erővel visszaüzessék. Mert jogos az, a mit bárki is teste oltalmára tesz; mivel ha már a természet közelebbi viszonvba hozott bennünket egymással, következetes az, hogy tiltva legyen egymás ellen cselt szőnünk. És Cicero mondja ismét, hogy ha szabad valaha jogosan embert ölni, úgy az nemcsak igazságos, hanem szükséges is akkor, ha eröszakot erővel hárítunk el. Atqui si tempus est ullum jure hominis necandi, quae multa sunt, certe illud est non modo justum, verum etiam necessarium, quum vi vis illata defenditur 7). Az idézett helyeken ki van mondva nyíltan, hogy a rómaiak meg nem hamisított jogtudata a magán-védelmet oly kétségtelen jognak tartotta, mely az ember természetébe van oltva; az annak gvakorlása közben véghez vitt cselekményt pedig jogszerűnek tekintette még akkor is, ha a megtámadó egyén életét semmisítette meg. De az idézett helyekre vetett egyetlen futó pillantás is meggyőz bennünket arról, hogy a rómaiak ezen rettenetes jogot szigorúan megkívánt feltételekhez kötötték. Hogy a védelem jogát megtámadás nélkül nem ismerhették el, az logikai szükségesség. Gordianus császár rendelte: Is, qui aggressorem (vei quemcunque aliurn) in dubio vitae diserimine occiderit, nullám ob id factum calumniam metuere debet-s). Nem esett vád alá az, a ki az élete ellen támadó egyént megölte. Gallienus császár: Liceat adgressorem nocturnum in agris. vei obsidentem vias atque insidiantem praetereuntibus impune occi4) 1. 1. §. 27. D. de vi et vi armata (43.' 16), B) c. 4. C ad leg. Corn. de sic (9, Ki). °) 1. 3. D. de just. et jure (1, 1). 7) Id. helven. 8j c. 2. C ad. leg Corn. de sic. (9, 16).