Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

244 BATTLAY IMRE II. A jogos védelemre vonatkozó tan története hazai jogunkban, /. A római jog. Kétségbevonás nélkül van elismerve, hogy hazánk jogéletére és jogfejlődésére a római jog és a kánonjog határozott és gyakran irányadó befolyást gyakoroltak. Ennek tüzetes és ismételt kimutatása tehát teljesen fölösleges volna. Következéskép azt sem szükséges különös hangsúlylyal kiemelni, hogy hazai jogunk bármely ágának beható vizsgálása közben a római jog és a kánonjog alapvető intézkedéseit figyelemben kell tartanunk. Ennek útjába legkisebb akadályt sem gördit azon körülmény, hogy a római jog a jogos védelemről alakilag is nem akként intézkedik, mint magában elzárt egészről, Hogy ezen fontos jogviszonyt a római jogforrásokban más czimek alatt és csak mellékesen találjuk tárgyalva, annak okát Cicero ékes szóval tolmácsolja, midőn mondja: Est . . . haec . . . non scripta, sed nata lex, quam non didicimus, accepimus, legimus, verum ex natura ipsa arripuimus, hausimus, expressimus ; ad quam non docti, sed facti, non instituti. sed imbuti sumus : ut, si vita nostra in aliquas insidias, si in vim, si in tela aut latronum aut inimicorum incidisset, omnis honesta ratio esset expediendae salutis ]). E jog a tetterős római nép mesterkéletlen jogérzetében oly természetes és annyira magától értetődő volt, hogy azt egy czím alatt fejtegetni, s mintegy tanítani olyanra, a mit mindenki jól tud, szükségesnek alig találhatták, S hogy erre a rómaiknak szükségök valóban nem volt. s hogy őket nem az anyag rendezése, hanem bizonyosan inkább az hozta volna zavarba, hogy ezen általános igazságot egyáltalában rendezni kell, — arról kétségtelen bizonyságot tesznek a források azon helvei, melyekben róla mellékesen, mintegy odavetőleg, említést tettek. A jogos védelem lényegéről birt helyes felfogásukat eléggé feltüntetik a következő nyilatkozatok : Paulus: Vim vi defendere omnes leges, omniaque jura permittunt2). Az erőszaknak erővel való elhárítását minden törvény és minden jog megengedi. Diocletianus és Maximianus császárok kijelentették: Recte possidenti ad defendendam possessionem, quam sine vitio tenebar, inculpatae tutelae moderatione illatam vim propulsare 1 i c e ty). A jogos birtok oltalmára az eröszakot i) Oratio pro T. Milone, c. 4. -) 1. 45. §. 4. D. ad leg. Aquil. (9, 2). 3) c. i. C. unde vi (8, 4).