Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Első közlemény

26 Dr. FEKETE GYULA. megvédhesse, megfelelő segédeszközökre van szüksége. Egyike azon eszközöknek a letartóztatás. Kérdés tehát mindenekelőtt az, a fenyítő szolgáltatás alárendelt közege legyen-e a rendőri igazgatás e jog gyakorlata tekintetében ? ne birjon-e saját, önálló rendelkezési és végrehajtási joggal? tétlenül nézze-e az egyén, az állam legszentebb jogainak tiprását addig, mig a bírótól megbízást nyerhet ? — szóval legyen-e a birói avatkozástól ment, saját tiszta rendőri letartóztatáshoz joga? E kérdésre könnyebb a felelet, mint ama jog tényleges alkalmazása körének és feltételeinek kérdésére. Remegő kezekkel fogta nagy népek törvényhozója a tollat, midőn ez ügy megoldásához látott. Es majdnem mindenütt hiányosan oldotta meg feladatát, így a többi közt az osztrák és franczia jogok csak kivételesen engedik meg a rendőri orgánumoknak a panaszlott letartóztatását saját elhatározásuk alapján. Ez pedig téves irány, mert ha a rendőri igazgatás ugy jár el, mint azt a törvények rendelik, de a szabályszerint a letartóztatás csak a bíró joga marad: gyakran ott fog az elmaradni, hol helyén volna s ott fog végrehajtatni, a hol minden veszély nélkül elmaradhatott volna. Ez elvitázhatlan tények természetes következménye. A vizsgáló biró távol áll a mindennapi események színhelyétől; nem érintkezvén, mint a rendőr, folytonosan a társadalommal, nem birhat a személyi viszonyok oly ismeretével, hogy az egyes concret esetekben bizton határozhatna a felett, fennáll-e a letartóztatás szüksége, s épen azért gyakran czél és szükség nélkül megsérti a személyi szabadságot. Minélfogva nemcsak a személyi szabadság, de a közrend uralmának érdeke is követeli a rendészet saját belátása és felelőssége melletti beavatkozását a bűnös cselekmények elkövetésének megakadályozása és elkövetettek megbüntetésének biztosítása körül. Mentül nagyobb mérvű az államrend és a magánbiztonság veszélye, annál inkább lép előtérbe a rendőrség gyors, önálló cselekvőségének szüksége. A rendőri organismusnak van saját feladata, kell tehát bírnia saját fegyverekkel is. Vagy talán, a midőn zendűlök rakonczátlan csoportja fenyegeti az államhatalom tekintélyét, ne legyen az első erő a rendőrség, kellő pillanatban gyorsan elfojtván az eröszakot, mely hamar fergeteggé nőhet s rövid idő múlva csak nagymérvű áldozatok, ártatlan polgárok élete s rendszerint vagyonának árán lenne elnyomtó ? futni engedje a gyilkost, s a helyett hogy biztosítaná a megtorló igazságnak a tettest — némán térjen vissza engedélyért a bíróhoz s hagyjon kényelmesen eltakarítani minden bűnjelet ? Nem ! A rendőré az első támadás joga; az ö természetes feladata harezot vívni a gonosztevővel, hogy méltó büntetését ki ne kerülhesse.