Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZJOGBAN. 3 I. A párbér fejlődése és jelen állása a közönséges egyházjog szerint. A közönséges egyházjog három nemét ismeri azon szolgáltatásnak, mely a hivek részéről a lelkész ellátása czéljából teljesítendő, úgymint: a) primitiae, b) decimae, c) oblationes.5) A hazai nyelvünkön párbérnek nevezett szolgáltatás az oblatiók sorába tartozik, történelmileg az oblatiókból fejlődött ki, miért is bennünket csak az oblatiók története érdekel közelebbről. A kereszténység kezdetén az egyház jövedelmének egyedüli forrását a hivek ajándékozásai (oblationes) képezték.0) Dús jövedelmi forrás volt ez, mert a kereszténység magasztos erkölcsi tanainak egyik alaptétele, hogy kiki javainak feleslegét embertársaival megossza. A hivek ajándékaiból nyerték ellátásukat a vallási élet vezetői, a papok is. Erre való igényüket már a szentírás megállapítja,7) a nélkül azonban, hogy e czélból a hívekre quantitativ megszabott kötelezettséget róna. A tized és a primitiae, mint kötelező szolgáltatások, az új szövetségben nem említtetnek, de az ó-szövetség alapján8) csakhamar meghonosodtak, és mint isteni jogon gyökeredző szolgáltatás követeltetnek.9) Ennek daczára az oblatiók, mint önkénytes szolgáltatások, továbbra is fentartják magukat, sőt a szent atyák az ó-szövetségi határozott parancsokkal szemben ismételve hangsúlyozzák, hogy az új-szövetségben az Istennek s általa a papoknak és szegényeknek tett szolgáltatások belső becse, nagyobb értéke azon szabadságban rejlik, melyet Krisztus e tekintetben a híveknek biztosított, s hogy 5) Reiffenstuel: Jus universum canonicum III. k., 434. 1. Tit. XXX. de decimis, primitiis et oblationibus. Ratio ordinis: Interjúra parochialia unum ex precipuis est ius percipiendi decimas primitias et oblationes : Quapropter ordine non incongruo post titulum de parochiis praesens subjungitur. 6) Pachmann, Kirchenrecht III. k.. 55. 1. 7) Lukács X, 7: Méltó a munkás az ő jutalmára. — Máté X. 10. Pál: I. Corinth. IX. 7—14: Ekképen rendelte az ur is azoknak, kik az evangéliumot prédikálják, hogy az evangéliumból éljenek. — I. Timoth V. 17-18. 8) Tizedről: Mózes I. 28. r. 22, II. 22. r. 29, III. 27. r. 30—33, IV. 18. r. 21 és 24. Primitiae: Mózes IV. 18. r. 12—33, IS—17. 9) A tized és primitiae mint kötelező szolgáltatás legelőször a constitutiones apostolicae-ben és a szent Atyáknál (Irenaeus, Origenes stb.) említtetik. Innen a későbbi kanonisták vitája a felett, vájjon a tized csak materialiter avagy formaliter is az isteni jogban gyökeredzik-e. Lásd: Reiffenstuel: Jus canonicum III. 435—436. 1. t*