Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZJOGBAN. 17 dost vagy dotatiot, nem a hivek részéről fizetendő párbér képezi, hanem bizonyos földbirtok és az annak értékesítéséhez megkívántató munkaerő és barom-állomány, szóval a fundus instructus; látjuk, hogy e korszakban még a párbér mint jogilag megállapított szolgáltatás, mint biztos jövedelmi forrás, nálunk sem szerepel, hogy a hivek szolgáltatásai még önkénytes adományok jellegével bírnak.85) Ugyanígy történik később a 13. századtól kezdve, midőn a földesuraság nálunk is kifejlődik. A dos kirendelése az alapító földesúr részéről t. i. bizonyos földbirtoknak, bizonyos számú jobbágynak,80) rendszerint a jobbágyokkal élvezett fa-, nád- és legelőhasználatnak és néha halászati, italmérési, malomtartási stb. jogoknak87) átengedése által. A párbér és a dos történelmi fejlődésében mind végig teljesen külömbözö két dolog, és ez utóbbi csak akkor nyer határozott jogalapot, midőn már a parochialis rendszer teljesen kifejlődött, a benefkiumok alapítási kora lejárt. Csak a dósra vagy dotatióra nézve áll az, a mit az emlékirat egyáltalán a lelkészi jövedelemről mond, hogy állandó- és biztosnak kell lenni.88) De épen azért, mert a hivek oblatiója nem volt ilyen, nem lehetett azt dos gyanánt kirendelni. Mi nem is ismerünk sem magyar, sem külföldi canonistát, ki valaha ezt állította volna.89) Az eddig mondottakból önkényt következik, hogy a párbér dologi jellegét semmikép sem lehet a patronatus dologi jellegével kapcsolatba hozni; azon állítás tehát, hogy a párbér, a mennyiben dologi természetű szolgáltatás, a dologi patronatussal terhelt földesúri 85) Ide vonatkozik Szt. István következő tétele (I. k. cap. 5.) Scitote fratres cuncti, quod super omnes vos laborat sacerdos Et ideo sicut ille pro omnibus vobis, ita et vos omnes pro eo suorum operum laborare debetis, in tantum ut si necessitas fuerit animas vestras pro eo ponatis. — Wenzel: Arp. Ujokmt. I. 5. I. 88J Ilyen jobbágyokról a visitatió canonicákban gyakran tétetik említés. Arch. Trencsen 1674 Kisucza-Ujhelyen a lelkésznek van 5 zsellérje, kik hetenkint két napot dolgoznak; Tepliczán van 3 telkes jobbágya és 12 zsellérje; a domaniczi plébánosnak 3 jobbágy és 6 zsellérből álló községe volt stb. A királyi decretumokban szintén többször említtetnek. Lásd pl. 1546: 7, 1647 : 12 "t.-cz. 87) Lásd példakép Arch. Tren. 1674 Eccl. Luczensis: Halászati, bor vagy sörmérési és szabad fahasználati jog ; V a r i n : Malomtartási jog; Domanicz: Malom stb. — és az: 1647: 12 t.-cz.-et. 88) „ : a plébániai jövedelemnek a canonjog és a kir. rendeletek szerint állandónak kelletvén lenni u — későbbi idézeteinkből meggyözőleg ki fog tűnni, hogy a párbér egész napjainkig nagyon is ingadozó és változó jövedelmi forrást képezett. 89) Hinschius: Kirchenrecht III. 23. 1.: Die Dotation muss der neuen kirchlichen Anstalt oder dem neuen Beneficium eigenthümlich Liberwiesen werden, dagegen brauch sie nicht in Immobilien zu bestehen. MAGTAR TGAZSXGÜGY. 1882. XVII. 1. 2