Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

u; Dr. TIMON ÁKOS. mással. Mert midőn még a régibb egyházalapitások történtek, a manapság jogilag kötelező lelkészi szolgáltatások az önkényes adományozás stádiumában voltak ; már pedig olyan egyházi szolgáltatásra, melynek alapja az egyházjogban még nem volt kifejlődve, a patrónus földesúr sem kötelezhette jobbágyait. De ettől eltekintve, mily jogalapon kötelezhette volna a földesúr jobbágyait a párbérfizetésre ? A domínium jogán nem tehette azt, mert a szabad jobbágynak ura irányábani tartozása — a terragium-kezdetben jogszokás, később a királyi decretumok utján megállapítva volt; annál többet a földesúr nem követelhetett; nem különösen minálunk, hol a 13. század második fele előtt a jobbágyok nem állottak a földesúr magán hatalma alatt.S2) Egyházi jogánál fogva szintén nem tehette azt, mert az egyház sohasem ruházta át ezen jogát a patronatusokra, sőt ezen jog igénybevétele ellen, mint emiitettük, tiltakozik. Túlzottnak kell továbbá tekintenünk azon állítást, hogy nálunk a jobbágy-községi plébániák „majdnem kivétel nélkül" földesúri patronatus alatt állottak. Már Szt. István decretuma ellen mond ennek, a II. k. I-sö fejezete ugyanis ekként hangzik: Decem villc ecclesiam edificent, quam duobos mansis totidemque mancipiis dotent equo et iumento, sex bubus et duabus vaccis, XXX minutis bestüs; vestimenta vero et coopertoria Rex provideat, presbyterum . et libros Episcopi.83) Ezen tételből világosan látjuk, hogy az első plébániák hazánkban nem patrónus — földesúri, hanem községi alapításon nyugszanak, a király mint legfőbb kegyúr és az egyház hatóság hozzájárulásával.84) De látjuk azt is, hogy a lelkész ellátását, a plébániai onnan is, hogy az egyházi látogatásokban szolgálmányok teljesítésével csakis a birtokos lakosok terheltetnek, sohasem azok, a kik ingatlansággal nem bírnak." — Ennek ellenkezőjét ezer és ezer példa bizonyítja; bizonyítja, azt, hogy a jobbágy-községekben a legrégibb időtől fogva a házatlan zsellérek (subinquilini), tehát azok, kiknek semmi ingatlanuk sincs, párbért fizettek, és pedig vagy a,többiekkel egyenlően, vagy tekintettel vagyontalanságukra, kevesebbet. Álljon itt már eleve néhány példa : Arch. Nitrien. 1613. Krakova: Singuli sessionati dant metr. 1. trit. Inquilini domos non habentes metr. 1 avenae. — M a n i g a : Singuli sessionati singulas metretas tritici. Inquilini non habentes domos mediam metretam tritici. — Arch. Barsensis 1657. Ném e t h y : Habét a colonis et inquilinis etiam domos non habentibus frumenti puri sap. í. — Lrásd még Garam-Szöllös, Kis-Apáthi, Kis-Tapolcsány, Aranyos-Marót stb 82) Hajnik, Magyar alkotmány- és jogtörténet. 135. 1. 83) Wenzel Árp. : Uj okmánytár I. 12. I. 84) Hogy ez még Szt.-László korában is így volt, arról ismét a neki tulajdonított decretum azon pontja tesz tanúságot, mely az elpusztult egyházak helyreállításáról szól (I. k. 7. fej.) Ecclesias propter seditionem desolatas aut combustas parochiani restituant, calices vei vestimenta ex sumptu regis dentur, libros episcopus provideat. — Endlicher : Mon Arp. 327. 1.