Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - Intézkedések az írói tulajdon erélyesebb megvédése tárgyában. Olaszország

132 KÜLFÖLDI JOGÉLET. badságát. 1S71. február 1-én ideiglenes belügyministernek neveztetvén ki Jules Favre helyébe, ö rendezte a központi kormány érintkezését a németek által elfoglalt országrészek, hatóságaival. Ezen állásban csak néhány hétig maradt, mert már február 22-én Ernest Picard váltotta fel. Miután ismét siker nélkül volt képviselőjelölt, államtanácsossá neveztetett ki, de az államtanács végleges szervezésénél a képviselőházban megejtett választás alkalmával megbukott. Mint párisi törvényhatósági képviselő kitűnt a monarchicus restauratio kísérletei ellen szerkesztett tiltakozásai által. 1875-ben a községtanács elfogadta azon indítványát, hogy a Seine département felső oktatása 300,000 frankkal segélyezendő, de a belügyminister e határozatot megsemmisítette. 1876-ban senátorrá választatott és a törvényhatósági képviselőségről leköszönvén, a köztársasági baloldalhoz csatlakozott. Az általa előterjesztett számos nagyfontosságú inditvány közül felemlítjük a bűnvádi eljárás 420. és 421. czikkeinek (a felebbvitel korlátozása; megváltoztatására vonatkozó javaslatát. 1879. január 25-én a Seine kerület főnöke lett s csak röviden halála előtt volt kénytelen ezen állását elhagyni. Hérold irodalmilag is tevékeny volt. Felemlitendők: De la preuve de la filiation (1851); Sur la perpétuité de la propriété littéraire 1862; Manuel de la liberté individuelle (Jozounal 1868.) ; Le droit électorul devant la cour de cassation 1869 ; Notice sur M. Valette 1878; Tableaux des avocats au Couseil d'Etat et á la Cour de cassation, précédés d'une introduction historique (1867.); kiadta Valette irodalmi hagyatékát és részt vett a nagynevű Manuel électoral czímü munkában (1861. 8-ik kiad. 1869). Olaszország. Intézkedések az írói tulajdon erélyesebb megvédése tárgyában. Az olasz igazságügyminister, Z a n a r d e 1 1 i ur, m. é. deczember 24-én a következő körlevelet intézte a főügyészekhez: Hogy a szellemi termékek szerzőit illető jogok büntető sanctiókkal is biztosíttassanak, az 1865. június 25-iki törvény (2337. sz.) 30-ik czikkében azt rendeli, hogy „valamely műnek ugyanazon törvény 29-ik szakasza szerinti jogtalan közzététele vagy utánnyomása, 5000 líráig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik, fenmaradván a kár és interessé megtérítésére való igény és a büntető törvényekbe ütköző eltulajdonitás (furto) és csalás eseteiben szabott nagyobb büntetések." A törvény ezen rendelkezései daczára, minden oldalról folyton élénk panaszok hallatszanak a sok és különböző nemű utánnyomások miatt, melyek mind sűrűbben ismétlödnek, s azt tanúsítják, hogy nálunk az irói tulajdon nem részesül azon tiszteletben, melyhez kétségtelen joga van. Ismeretes az is, hogy e visszaélések erélyesebb meggátlása végett az irók ismételve gyűléseket tartottak, melyek utján indokolt kérelmeket terjesztettek a kormány elé. A könyv-utánnyomás oly esetei hozatnak fel, melyekben az igazi szerző neve hamisittatik s a valódi kiadás alakja és czímlapja utánoztatik ; más, még súlyosabb esetekben, kézzelfogható roszakarattal, egy nagy nevű