Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - Zur Lehre von Schadernersatz und Genugthuung nach österreichischem Recht. Bécs, 1880. [könyvismertetés]

67 mint a mit azokból elmélet és gyakorlat kiolvasni szokott, és hogy egyes, különösen kifogásolt szabványoknak alkotására oly fontos tekintetek birták, melyeknek súlyát a ma divó szemrehányások nem gyengítették. Könyve rövid bevezetésből és kilencz fejezetből áll, nagyobbrészt a polgári törvénykönyv II. r. 30. fejezetéből kölcsönvett feliratok alatt.2) Az osztrák kártérítési jog minden fontosb mozzanatára kiterjeszti figyelmét; kivált azonban a következőket teszi beható vizsgálat és részletes fejtegetés tárgyává: 1. az elmélet és gyakorlat köreiben széltében elterjedt azon nézetet, hogy a kártéritési kötelezettség a polg. törvénykönyv szerint mindig vétkezést tételez fel; 2. azon vádat, hogy az osztrák kártéritési jog vétségek és szerződésszegések (szabatosabban: már fennálló kötelezettségnek megsértései), valamint az utóbbiak egyes fajai között mi különbséget sem tesz . 3. azon vádat, hogy a másoknak, kivált segédeknek (a szó tágabb értelmében) tényeiért való felelősség, a mint az a polg. törvénykönyvben meghatározva van, megfelelhet talán egy tisztán földmivelö nemzet viszonyainak, de teljesen elégtelen virágzó ipar- és kereskedelmi élet mellett; 4. azon szemrehányást, hogy az osztrák törvényhozó, midőn a kártérítés nagyságát a tettes vétkességi fokától tette függővé, Összezavarta volna a magán- és büntetőjog elveit, és azon következetlenségbe esett volna, hogy a csekélyebb gondatlanságban hibás felet az okozott kárért felelőssé teszi ugyan, de még sem az Összes hiányt térítteti meg vele. Pfaff tévesnek mondja az 1. sz. a. nézetet; mert, mint a jegyzökönyvekből, kivált pedig Zeiller referensnek a fejezet tárgyalását megelőzőleg tartott és az Összes jelenlevők által helyeselt előadásából kitetszik, a törvénykönyv szerkesztői e kérdés szabályozásánál azon álláspontot foglalták el, hogy az igazság nem követeli mindenütt vétkezés fennforgását; a hol kártéritési kötelezettség megállapítandó, bizonyos körülmények között elégséges levén e kötelezettség megállapítására az, hogy valaki a károsításnak o k a. A 2. sz. a. szemrehányást szerző elismeri annyiban, hogy a törvénykönyv szerkesztői egyszerűsítési törekvéseikben csakugyan egyforma szabályt alkottak a vétségből és szerződésszegésből eredő felelősségre nézve ; bár az is bizonyos, hogy mindamellett folyton tudatával birtak a jogsértések e két neme közötti különbségnek és helyes érzésöknek olykor a törvénykönyvben is kifejezést adtak. De mig azt tartja, hogy a vétségek és szerződésszegések „teljes egyenlősítése mai nap bizonyára 2) I. Die Ausgangspunkte der Redaktoren ím Schadenrechte, 4—11. 1. II. Schaden, Ersatz, Genugthuung, 11—23. 1. III. Delikte und Vertragsverletzungen 23—34. 1. IV. Zusammentreffen eines Verschuldens des Besch'ádigten mit einem solchen des Beschadigers, 34—39. 1. V. Vom Schaden „aus dem Gebrauche des Rechts", 39-54 1. VI. Vom Schaden „aus einer schuldlosen oder unwillkürlichen Handlung", 54—67 1. VII. Vom Schaden „durch fremde Handlungen", 67—89 1. VIII. Von den „Arten des Schadenersatzes" 89—118. 1. IX. Die Beweislast und der Schadenprozess; Schluss. 118—127. 1. 5*