Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

424 és büntetőjog körén kivül a szükséges orvosszerekröl gondoskodni s csak az a kérdés, vájjon nem birunk-e már ily külön törvényes eszközökkel, úgy hogy tehát ujabb törvényes intézkedések fölöslegesek ? E kérdésre könnyen megfelelhetünk. Tudtunkkal törvénytárunk semmiféle intézkedést nem tartalmaz, mely a részletűgyletre habár csak közvetve is vonatkoznék. Létezik azonban két ministeri rendelet, melyek a részletügylet körüli visszaélések megakadályozását czélozzák. Az egyik a földm. ipar és kereskedelemügyi m. k. minis ter 1878. deczember 2-án 27285. sz. a. kelt rendelet, melyben hivatkozással az 1852. szeptember 4-én kelt osztrák házalási pátensre, mint a mely a magyar korona országaiban is érvényes, a törvényhatóságok felhivatnak, hogy a sorsjegyeknek és bármily szerencsejáték hasonló részletiveinek házalás utján való elárusitását ne engedjék meg, és a tilalom áthágói irányában a házalási pátens 19. §. c) pontja értelmében szigorúan intézkedjenek. A másik rendelet az igazságügy minister 1878. évi deczember 28-án 35513. sz. a. kelt rendelete, melyben a közjegyzőknek és törvényszékeknek megtiltatik, hogy tözsérek, váltóüzlettulajdonosok és sorsjegykereskedök által ügynökeik és egyéb megbízottaik részére részletivekkel és sorsjegyigérvényekkel való házalásra kiállított meghatalmazásokat hitelesítsenek illetve felülhitelesítsenek. E két rendelet tehát mindössze azt czélozza, hogy a részletügylet utazó ügynökök általi közvetítése megakadályoztassék. Egyebekben a részletügylet nem érintetik. Ha már most kétségtelen is, hogy a részletüzérek fondorlatai főleg az által válnak oly veszedelmesekké, hogy az üzérek nem várják be azt, miszerint a vevő közönség hozzájuk eljöjjön, hanem ügynökeik által a közönséget egyenesen felkeresik s ha épen azért nézetünk szerint minden eszközt meg kell ragadni, miszerint a részletügylet utazó ügynökök általi közvetítése lehetetlenné tétessék : úgy mégis be kell látnunk, hogy ez magában véve még nem elégséges a részletügylettel történő visszaélések megakadályozására. Okvetlenül még más eszközökhöz is kell nyúlnunk, oly eszközökhöz, a melyek a szédelgés ezen nemét gyökeresen kiirtani képesek. De az idézett ministeri rendeletek kielégítőknek azért sem nevezhetők, mert még azt a czélt sem képesek elérni, melyet maguk elé tűztek. A tilalom csak akkor bir kellő hatálylyal, ha elégséges szankczióval van ellárva. Ha a tilalom áthágásának következményeiben fekvő hátrány tetemesen mögötte marad azon előnynek, melyet a tilalom áthágása nyújt — a tilalom vajmi keveset fog használni. S ez épen az id. ministeri rendeleteknél az eset. A követ-