Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

425 kezmények, melyek a részletivek házalás utján való elárúsitásával járnak, abban állanak, hogy a házalási pátens 19. §. r) pontjának alkalmazása rendeltetik. Ezen pont szerint az, ki tiltott árukkal házal, eltekintve az általános büntető és a jövedékkihágási törvények szerint reá háramlandó megtorlástól, 5 forinttól 25 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő, ismétlés esetén pedig a házalástól eltiltandó, a tiltott árúk pedig elkobzandók. Ezen intézkedés gyakorlati jelentőséggel a fenforgó esetben csakis a pénzbirságra nézve bir, mert ha az ügynököt a közvetítéstől eltiltják, a bankház egyszerűen más ügynököt küld, a mi pedig a részletivek elkobzását illeti, úgy ezeknek belső értékűk nincs, tehát másokkal helyettesíthetők. Hogy már most egy 25 frtig terjedhető pénzbírság a részletüzéreket vissza fogja tartani attól, hogy ügynökeikkel az országot eláraszszák. azt nehezen lehet elképzelni, mert midőn az eladó egyetlen egy részletügvletnél ezereket nyer, 25 frt pénzbírságot fizetni reá nézve áldozatot nem képezhet. Azonban az idézett rendeleteket nemcsak azon vád illeti, hogy a kitűzött czél elérésére alkalmatlanok, hanem még azon sokkal nyomósabb vád, hogy semmi törvényes alappal nem bírnak s egészen téves felfogásból indulnak ki. A kereskedelmi minister rendeletében utalás történik az osztrák házalási pátensre, mely az 1878. XX. tcz. XV. czikkelyére való hivatkozással nálunk érvényben állónak jelentetik ki. Azonban e hivatkozás egészen téves, mert az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség id. czikkelye egy szóval sem mondja azt, hogy az osztrák házalási pátens nálunk érvénynyel bir, hanem mindössze annak kimondására szorítkozik, hogy „az egyik állam területén annak lakói számára szabályszerűen kiadott házalási engedélvek, a másik állam területén, az ennek lakóira nézve fennálló korlátozások mellett a házalási engedélynek az illetékes hatóság által történt láttamozása után, jogot adnak a házalás gyakorlására,, — hogy továbbá „a házalási engedélyek kiadására nézve mindkét területen lehetőleg összhangzó elveknek kell alkalmaztatniok.u Hogy különösen az utóbbi kijelentés magában foglalná azt, miszerint az osztrák házalási pátens nálunk érvényben áll, annak vitatása csakis abban találhatja alapját, hogy nekünk házalási törvényünk nincs, s hogy házalási szabályok mégis szükségesek. De ez nem elég érv arra, houy a törvénvböl mást olvassunk ki, mint a mi benne foglaltatik. Már pedig azon elv kimondása közt, hogy a magyar házalási szabályok lehetőleg összhangzók legyenek az osztrák házalási szabályokkal, és azon tétel között, hogy nálunk az osztrák házalási pátens bir érvénynyel — nagy a különbség. Nem hiszszük, hogy léteznék magyar bíróság, mely a ministeri magyarázat elfogadásával az osztrák házalási pátens alkalmazását foganatosítaná. Ha pedig a