Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

418 szerint csak azon nagy előnyre gondol, melyet a részletfizetés neki nyújt, s az illető bankház ügynöke annak hangsúlyozását nem is fogja soha elmulasztani, minő jótékonyság fekszik abban, hogy a -vevő értékpapírok tulajdonosává válhatik, a nélkül, hogy ez neki észrevehető megerőltetésébe kerülne. Minél kevésbbé képes valaki egy értékpapír árát egyszerre lefizetni, annál többre fogja a részletfizetés módozatát becsülni, s annál természetesebbnek fogja találni, hogy az értékpapírok vételára a rendes tőzsdei árt meghaladja. Arra a vevő nem is gondol, hogy a részletfizetés az eladóra nézve is előnyt foglal magában, a mely a vevő előnyét talán még felül is haladja, tekintve, hogy az eladó az értékpapírt másként el nem adhatta volna, s hogy ennek folytán az eladó a részletfizetés előnyéért magában véve, eltekintve a részletfizetésben fekvő hitelezéstől, jogosan mitsem követelhet. Mindehhez hozzájárul még egy fontos körülmény, a mely lehetségessé teszi azt, hogy a részletügylettel foglalkozó üzérek az értékpapírok vételárát a méltányosságon felül felverjék, s a közönséget ily aránytalan vételár elfogadására birják. A közönség nemcsak a megvett értékpapír, de az általa teljesítendő szolgálatok számszerű értékét sem képes mindig kellőleg megítélni. A közönség ritkán bir teljes tudatával annak, hogy mennyi az, a mit az értékpapírért tulajdonképen fizet? Rendszerint csak azt tudja, hogy ennyi meg ennyi részletben ennyi meg ennyi forintot fizet ; de már arra nem igen gondol, hogy ez egyes részletfizetések időközi kamatjai is számításba esnek, a melyek az eladó hasznát, következésképen a vételárt lényegesen felszöktetik.. Arra sem igen gondol a vevő, hogy az értékpapírnak a részletügylet tartama alatti kamatszelvényei jogszerűen öt illetik, hogy tehát ezek a vételárba szintén beszámitandók, ha azokat az eladó, a mint az tényleg szokásban van, magának tartja vissza. Végre, különösen sorsjegyeknél, a közönség rendszerint nem bir tudatával annak, hogy a részletügylet tartama alatti húzások nyereségkilátásaiért külön fizetés jogszerűen nem jár, mert az esetleges nyereségek, épugy mint az értékpapír kamatszelvényei, az értékpapír accessóriumait képezik, melyek tehát jogszerűen csak a vevőt illetik. Ha pusztán a sorsjegy nyereségkilátása képezi a vétel tárgyát, akkor természetes, hogy a vevő az ígérvényért megfelelő összeget fizet; de ha maga a sorsjegy adatik el, akkor a vevő már a sorsjegy vételárában fizette meg az esetleges nyereségeket, ezeket tehát külön számításba hozni, vagy a vételár magasabb kiszabásának indokául felhozni nem szabad. Általában a részletügylettel foglalkozó üzérek jogszerűen csakis a következő tételeket számithatják : 1. az értékpapír folyamárát az eladás napján jegyzett árfolyam szerint; 2. a mennyiben az eladó