Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat
412 tani hazánkban. Az 1868. május 25-iki törvény 5. §-a ugyanis azt mondja: Wenn bei einer k. k. politischen Bezirksbehörde regeimáss ig Amtstage abgehalten wérden, so hat das Aufgebot auch mündlich an einem oder mehreren Amtstagen zu erfolgen. Zur Gültigkeit der Ehe wird jedoch nur die Vornahme des schriftlichen Aufgebotes mittelst Anschlages erfordert. Ezen eszméből kiindulva a javaslat 21. §-a elrendeli, hogy az alispán vagy polgármester a kötendő házasságot a törvényhatósági tisztviselők jelenlétében három egymásután következő hétfőn élőszóval is kihirdetni tartozik. Ezen rendelkezés nem egyéb czéltalan formalitásnál, mely nálunk csak a törvényhatósági tisztviselők hiába való terhelését vonná maga után. Az osztrák törvény nem is tulajdonit annak semmi fontosságot, mert csak föltételesen irja elő ott, hol Amtstag-ok tartatnak, és még ily esetben is elmaradhat minden hátrányos következmény nélkül. Ha már a javaslat a hirdetvényi táblán való kifüggesztést nem tartja elégnek a publicitásra nézve, bizonyára sokkal helyesebben tesz vala, ha az osztrák Amtstag-ok meghonosítása helyett elrendeli, hogy a kötendő házasság a törvényhatóság területén megjelenő hírlapban háromszor közzéteendő. Ezen kívül még két lényeges kifogásunk van a III. fejezet ellen : Elősző og, v figyelmen kívül hagyja azon fontos különbséget, mely lakhely és tartózkodási hely között fennforog; másodszor, hogy ha az összeadás az anyakönyvvezető által megtagadtatik, a belügyministeriumot állítja fel felebbezési fórumul.39) — Az első kérdésre nézve röviden csak annyit, hogy lakhelyhez jogi értelemben olykor tényleges helybenlakás nem is szükségeltetik (pl. kiskorúnál, ki nem atyjával lakik), miért is a javaslat által emlegetett hat hétnek a lakhelyre nézve nincs értelme, a tartózkodási helyre nézve pedig a hat heti időtartamot rövidnek találjuk. 4o) — A második kérdés kiváló elvi jelentőséggel bir, összefüggésben áll a házasságkötési jog közjogi jellegével. A modern társadalom házasságkötési joga épen abban különbözik lényegesen az antikétól, hogy nem csak magánjog, hanem alkatrésze a közjognak is. Az államiság elve e téren is érvényesiti magát, a házasságkötési jog állami ellenőrzés alatt áll, érvényes házasság csak az államhatalmi közegek közreműködése mellett köthető és az érvénytelen házasságok hivatalból megsemmisítendők. A házasságkötési jog, ezen oldaláról tekintve, közjogi jogosítvány, mely a törvény korlátai között minden állampolgárt megillet. Midőn tehát az anyakönyvvezető, a törvényre hivatkozva, megtagadja az egybeadást, amennyiben azt a felek sérelmesnek találják, nem egy magasabb közigazgatási hatóságnál, s9) 28. § : Ha a jegyesek az összeadás megtagadása által magukat sértve érzik : a belügyministeriumhoz folyamodhatnak. 40) Messze vezetne, ha a javaslat ezen iránybani hibás rendelkezéseit tüzetesen fejtegetni akarnók. A helyes álláspontra nézve lásd a sorok Írójának tanulmányát : A polgári házasság behozatala hazánkban. Jogt. Közlöny 1880. évf. 23. sz.
