Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat
413 hanem a bíróságnál keresendő jogorvoslat, mert csak a birói hatalom dönthet a felett, vájjon az anyakönyvvezető helyesen alkalmazta-e a törvényt, vájjon ehhez képest a kérelmező fél jogában sérelmet szenvedett-e vagy" sem. Ily esetben a törvény helyes vagy nem helyes alkalmazásáról van szó, mely mig egyrészt jogi ismeretet tételez fel, addig másrészt elvileg a birói hatalom körébe utalandó. 41) Ha ellenben a felek az anyakönyvvezető hanyagsága és hivatalbeli mulasztása által szenvednek sérelmet, ilyenkor a dolog természetéhez képest a magasabb közigazgatási hatósághoz kell fordulni segélyén. A IV. és V. fejezetben csak egy hiányra akármik utalni s ez az, hogy a felek lelkészeinek értesitéséröl nem történik intézkedés. Szerintünk mulhatlanul szükségesnek látszik, hogy a polgári hatóság előtt egybekeltek lelkészei ugy a házasságkötésről, niint az azzal összefüggésben álló többi mozzanatokról ^felbontás, érvénytelenítés stb.) értesülést nyerjenek, mert a születési és elhalálozási jegyzék csak e mozzanatok figyelembe vétele mellett vezethető helyesen. Az egyén családi statusa csak mindhárom jegyzék egybevetése mellett állapitható meg, miért is e három jegyzék egyikének teljes elkülönítése a többi kettőtől a legnagyobb zavarokra vezethet. A VI. és VII. fejezetnek csak egy szabványa [bír kiváló érdekkel, mely ekként hangzik: »Ha azonban a házastársak vagy ezek egyike vallását a törvény által megengedetten és olykép változtatta meg, hogy a házastársak mindenike ugyanazon vallásuvá vagy a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek valamelyikéhez tartozóvá lett, és ez után a házasság egyházi közeg előtt újra megköttetik: a királyi törvényszékek hatásköréhez a jelen törvény alapján csupán csak az először kötött házasság érvényének megítélése tartozik* ^40. $). — Az incorrect fogalmazás következtében nem vagyunk egészen tisztában e szabvány czélja és hordereje iránt, csak sejtjük azt. Ha nem csalódunk, e szabvány oda tendál, hogy a polgárilag egybekeltek, ha utóbb a vallási akadály köztük megszűnik, egyházilag újabb házasságot köthessenek, méhnek hatása már nem a jelen törvény, hanem a felekezeti házasságkötési jogok szerint Ítélendő meg. Az ilyen házasfelek között tehát két házassági kötelék áll fenn egyszerre: egük a jelen törvény 1 javaslat) alapján, másik a szintén állami törvényt képező felekezeti jog szerint. Ezen felfogás mindenesetre unicum a modem törvényhozások terén, és a felekezeti házasságkötési jogok rendszerét csakugyan ad absurdum vezeti; mert hogy valaki ugyanazon josrviszonvra nézve ugyanazon államban különböző törvények alatt álljon, az már jogi lehetetlenség. Hogy ezen szabvány mib en zavarokat idézhet elé a gvakorlati élet terén, elég legyen a következőket felhoznunk. M) Lásd az 1875. febr. 6-iki németbirodalmi törvény n.§. Ha közigazgatási bíróságunk volna, ezen ügyek szintén annak hatáskörébe volnának utalandók.
