Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

402 törvényhozás szempont jából már nincs többé értelme. B) Az újabb egyházjog, s épenugy az osztrák jog szerint is, a nörablás nem a családi szentély védelme czéljából képez már akadályt, mint a római jogban6), hanem azért, mert a/, elrablottnál az akaratszabadság hiánya vélelmeztetik, s az ilyen állapotban adott beleegyezés kierőszakoltnak tekintetik még akkor is, ha az tényleg önkénytesen történt. Ezen felfogás szerint a nőrablásnak mint önálló házassági akadálynak praktikus jelentősége két irányban nyilvánul. Egyrészt a nörablás ellentétben az egyszerű kényszerrel közjogi akadály : a házasság hivatalból érvénytelenítendő. Ennek meg volt a maga értelme a középkori jogrendben, de nincs meg a maiban, midőn a közhatalom egyéb, elég hatályos eszközökkel rendelkezik az egyéni szabadság megvédésére. Másrészl ha a nörablás önálló akadályul vétetett, az elragadás tényének bizonyítása feleslegessé teszi a kényszer bizonyítását. Ennek azonban csak akkor volna gyakorlati jelentősége, ha attól, ki kényszer alapján támadja meg a házasság érvényét, szigorú bizonyítás követeltetik azon ténykörülményekre nézve, melyek jogilag a kényszer! megállapítják. E tekintetben azonban az o. p. t. k. és utána a javaslat igen helyesen szabad tért enged a birói belátásnak.7) Mindezek folytán sem az egyik, sem a másik szempontból nem szükséges többé a nörablást önálló akadályul statuálni és az újabb törvényhozások teljes joggal küszöbölték azt ki a házasságkötési jogból. Különben a javaslat e tétele formulázás szempontjából is hibás, és kettős irányban adhat alkalmat téves magyarázatra: először, hogy az elragadás objectuma nemcsak nő, hanem férfi is lehet, mert a »személy« kifejezés mindkettőre ráillik;8) másodszor, hog} az elragadás még akkor is akadályt képez, ha ez az elragadottnak beleegyezésével történt, mennyiben ez utóbbi más személy hatalma alatt áll.9) Nem helyeselhetjük továbbá, hogy a javaslat a tulajdonságbani tévedést nem általános elvi szempontból szabályozza, hanem annak egyes eseteit — a minő kétségkívül az impotentia is - • önálló akadálynak tekinti. Az újabb törvényhozások általán elismerik, hogy a tévedés a há8) Ezen álláspontot követi a code civil, a zürichi törvénykönyv, az 1S75. febr. 6-iki németbirodalmi törvény és a szász törv. könyv. 6) A római jogban ezen akadály szorosan a büntetés szempontja alá esik. Azon szigorú büntetések mellett (halál, vagyonkobzás), melyek a nörablást érték, a házasság még azon esetben is érvénytelen volt, ha az elrablott vagy a szülök beleegyezésüket adták. Lásd erre nézve Colberg : Das Ehehinderniss der Entführung 1S69. 7) 7. §. — »Azt, hogy alapos-e a félelem, a veszély nagyságából s a fenyegetett személy test és lelki állapotából kell megitélnk. 8) Az osztrák p. t. k. commentatorainak többsége szintén igy értelmezi az »entführte Person« kifejezést. Lásd Rittner : Das österr. Eherecht 134. 1. 17. jegy. 9) Minthogy a javaslat szerint a házasság érvényéhez az atyai illetve gyámi és gondnoki beleegyezés is megkívántatik, ezen magyarázatnak akkor lenne praktikus jelentősége, ha az elragadás a beleegyezés után következett be, vagy az elragadás után a beleegyezés megadatott.