Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

396 fojtják vallásos aggályaikat s azon egyháznak szertartásos közreműködése mellett kötik házasságaikat, a mely egyháznak kebelébe ők maguk vagy Valamely <">sük valaha tartozott, s a melynek kebeléből az 1868 : Lljl. t. cz. ministeri értelmezése szerint sem ők sem elődeik jogszerűen ki nem léphettek. Ez esetben igaz, hogy törvényesek lesznek a házasságok, de mily áron lesz e törvényesség megvásárolva? Lelkiismereti kényszer és vallási türelmetlenség az állam részéről, színlelés és képmutatás a felek részéről és az egyházi szertartások profanálása és lcalacsonyitása az egyház részéről; ezek az áldozatok, melyeket minden nazarénus házasság törvényessége követel. Türelmetlenség és lelkiismereti kényszer forog fenn az állam részéről, mert az állampolgárok egy részét kizárja a házassági jogviszonyból, mely az egyéni boldogsággal szoros vonatkozásban áll, ha azok nem vetik magukat alá oly egyházi szertartásoknak s az isteni tisztelet oly cselekményeiben nem vesznek részt, melyek hitökkel és lelkiismeretökkel néha a legmerevebb ellentétben állanak.20) S ezen lelkiismereti kényszer annál súlyosabb, mivel kétségtelenül nem csak szilárai meggyőződés, hanem némi rajongás is kell ahhoz, hogy valaki egy olyan sectához csatlakozzék, mely az állam által el van nyomva, s mely mindezekért csak a túlvilág örömeivel való biztatásban tud kárpótlást nyújtani. Lcalacsonyitása forog fenn az egyházi szertartásoknak, mert azok olj egyéneknek szolgáltatnak ki, kik azokat csak színlelt megadással tűrik, de lelkiismeretökben el nem fogadják s szivökben megvetik és utálják azon egyház áldását, melynek közreműködését csak a világi törvény kényszere folytán vették igénybe. »A házasságkötés — mondá Peel Róbert21) — vallásos szentesítést nyer a frigynek ünnepélyes megáldása által; ha azonban a szerződő felek magukat ezen szertartásnak jó lelkiismerettel alá nem vethetik s az áldáshoz hozzá nem járulhatnak, akkor a szertartás megszűnik vallásos és ünnepélyes lenni.« Mindezen esetekben a törvény színlelésre és képmutatásra utalja a feleket s ez által az erkölcstelenséget terjeszti, mint ezt bővebben bizonyítani sem kell. Szembetűnő azonban itt a magyar törvényhozás következetlensége, mert mig egyrészt p. o. a törvénykezési rendtartás 242. §-a s a magyar állampolgárság megszerzéséről szóló törvény 14., 15. és 16. §-ai értelmében azok, kiknek hitelvei az eskütételt tiltják, az illető esetekben eskü helyett ünnepélyes fogadalmat tehetnek, addig ugyanazon felek a házasságkötésnél eskütételre köteleztetnek. A nazarénusoknak tehát igen meg van nehezítve a törvényes házasságkötés s épen azért igen sokan közülök a második eshetőséget *°) V. ö. Hilse: Civil- und Mischchc. Berlin 1869. — 64. I. 2I) H a n s a r d's P a r 1 i a m e n t a r y D c b a t c s. III. Series 26. vol. 1075. pag. London 1835.