Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által

30 Ugyanezen nézetet különben már Aristoteles is kifejezte2), de a franczia tanoknak eredetét nem a renaissance-ban kell keresni, hanem a foradalomban, az azt követő politikai alakulásokban és eszmékben. A franczia jogtudomány jelenben különbséget tesz „national" és „citoyen" között, s az utóbbi kifejezéssel, mely annyit tesz mint „állampolgár", a nemzetnek csak azon tagjait jelöli, a kik politikai jogoknak élvezetéban állanak, s nem terjeszti ki ezen fogalmat azokra is, kik, mint p. o. a kiskorúak, a gondnokság alatt levők, a férjes nők, csak magánjogokkal vannak felruházva. Minden citoyen egyszersmind national, de nem minden national egyszersmind citoyen. A franczia jogtudománynak ezen doktrínája azonban el nem fogadható. A politikai jogok nem képezhetik az állampolgárság ismérvét, mert eltekintve attól, hogy fogalmuk még sokkal controversebb mint az állampolgárságé, döntő az, hogy a kettő között elválaszthatlan nexus nem létezik.3)4) Vannak politikai jogok, melyekben külföldiek is részesülnek, s vannak másrészt állampolgárok, a kik politikai jogokkal felruházva nincsenek. Igaz ugvan, hogy az állampolgárság képezi rendszerint a politikai jogok élvezetének leglényegesebb előfeltételét, de ez nem az egyedüli, mert a politikai jogok gyakorlatát még egyéb kellékektől is szokták függővé tenni, s különben is nem szabad összetéveszteni a kellékeket, melyek valamely jognak megszerzéséhez szükségesek, azon tényekkel, melyeknek megvalósulása által jog szereztetik. így p: o. a magyar állampolgárság egyik föfeltétele annak, hogy valaki hazánkban képviselöválasztási joggal bírhasson, de azért, mert valaki magyar állampolgár még korántsem gyakorolhat képviselő választási jogot; hanem a jogszerző tény, az illető állampolgár nevének 2) „IIoXÍTTn? Se xoívfj jjiev 5 |J.eTÉxwv TOU apx,ew xat ap/ea^ai t3TLU. (Cívis porro est communiter quidem qui imperandi et parendi est particeps). Aristoteles : Politica lib, III, cap. VII. § XIII. (Aristoteles opera omnia graece et latiné edidit Firmin Didót Parisiis 186ü. vol. I. pag. 535). 3) Laband : Das Staatsrecht des deutschen Reichs, 1876.1. kt 155. 1.: „Es ist auch dieser Anspruch (auf Antheilnahme am Verfassungsleben) nicht durch die Thatsache der Staatsangehörigkeit alléin mit Nothwendigkeit gégében." . . . „Ura zur Ausübung derselben (sc. der politischen Rechte) berechtigt zu sein, kann das Gesetz auch noch andere Voraussetzungen, namentlich mannliches Geschlecht, ein bestimmtes Altér, Unbescholtenheit, Aufenthalt oder Wohnsitz von bestimmter Dauer und dergleichen verlangen." 4) Unger : System I. 508: „So entspringt z. B. aus der Qualitát Staatsbürger zunachst gar kein concretes Recht; die Eigenschaft Jeman4es Staatsbürger zu sein, ist nur eine Voraussetzung um gewisse Rechte erwerben zu können, ihr Mangel zieht gewisse Modificationen der rechtlichen Stellung der fraglichen Person nach sich : die Staatsbürgerschaft ist daher lediglich ein Zustand, der in rechtlicher Beziehung von Bedeutung ist."