Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A más vallásfelekezetbe való felvétel kihágása. Az 1879: 40. tczk. 53. §-ához

napilapokban. Ezek közt kiváló fontossággal bir Teleszky ur czikke az „Ellenőr" 624. számában, nem csupán azért, mivel a képviselöházban ö volt a kérdéses §-t magában foglaló törvény bizottsági előadója, hanem azért is, mert tulajdonkép az ö javaslatára történt a § eredeti szövegének azon gyökeres átváltoztatása, melyben az a törvényben jelentkezik. Teleszky ur czikkéböl kitűnik, hogy ö a más vallásfelekezetbe való felvétel alatt csak az 1868 : 53. tcz. rendelkezése elleni áttérés folytáni fölvételt érti, nem pedig a keresztelést vagy a saját anyakönyvbe való bevezetést is ; ez utóbbi tehát szerinte nem képezne az 53. § értelmében kihágást. Ebbeli nézetét részint magából a törvény szövegéből, részint és leginkább, a vitás § történeti előzményeiből igyekszik okadatolni. A mi a törvény szövegét illeti, nézetem és meggyőződésem szerint, Teleszky ur helytelen szempontból itéli meg a „felvétel" szó értelmét. Erre nézve ugyanis — legalább az ujonszűlött keresztelését és anyakönyveztetését illetőleg — nem az döntő, mi tekintendő polgárilag fölvételnek, mert hiszen ezen szempontból az 1868: 53. tcz. rendelkezését tartva szem előtt, ennek ellenére ugy sem történhetik (jogérvényes) fölvétel, hanem csupán az, mit tekintenek az egyes vallásfelekezetek saját álláspontjukból — tehát vallásfelekezeti — szempontból fölvételnek. Vallásfelekezeti szempontból pedig, legalább a katholikusoknál, szigorúan véve nemcsak az anyakönyvbe való bevezetést, hanem a keresztelést is fölvételnek kell tekinteni az esetben, ha az ujonszűlött egészen a katholikus egyház intentiója és ritusa szerint kereszteltetik meg. Én ugy tudom, hogy a katholikus lelkész minden ily keresztelés alkalmával a keresztszülékhez a többi közt azon kérdést is szokta intézni: váljon kivánják-e, hogy a gyermek a római katholikus egyházba fölvétessék és csak ezen kérdés igenlése esetében kereszteli meg a gyermeket a katholikus egyház intentiója és ritusa szerint. Egyéb keresztelések, melyek által a gyermek a katholikus egyházba nem vétetik föl, csak egyszerűen a katholikus intentio és ritus mellőzésével történnek. De föltéve, hogy a keresztelés magában még katholikus szempontból sem képez fölvételt, miként történhetnék az ujonszülöttnek valamely vallásfelekezetbe való fölvétele egyházilag másképen, mint a saját anyakönyvbe való bevezetés által? Hiszen az 1868: 53. tcz. megalkotása előtt is okvetlenül kellett az ujonszűlött vallásfelekezeti fölvételére nézve valami módozatnak léteznie, mert hiszen különben minden gyermeket vallásfelekezeten kivül állónak kellett volna tekinteni. Ezen módozat pedig bizonyára nem lehetett más — áttérésről ez esetben szó nem lehetvén — mint a keresztelés és az anya-