Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A más vallásfelekezetbe való felvétel kihágása. Az 1879: 40. tczk. 53. §-ához

26 könyvbe való bevezetés. Ha pedig ez azelőtt vallásfelekezeti felvételi módozat volt, akkor az maradt az 1868: 53. tcz. hozatala után is. Hogy ez csakugyan igy van, bizonyítja ama nagy mozgalom és aggodalom, mely egyházi körökben az 53. § értelme iránt támadt, s melynek különben, ha a keresztelést és anyakönyvelést az egyházi férfiak fölvételnek nem tekintenék, semmi értelme sem volna. Teleszky ur mindezek daczára azon nézetet vallja — és úgy látszik nagy súlyt fektet reá — hogy: „az újonnan született gyermekek a törvény szerint nem vétetnek föl vallásfelekezetbe, hanem követik egyszerűen azon vallást, a melyet a törvény kötelezői eg elöiru. Ebből kitűnik, hogy ö ujonszülöttre nézve nem ismer egyházi, vallásfelekezeti fölvételt. Hogy e nézet hibás, már fönnebb ki lön mutatva; mert hiszen ahhoz, hogy valaki ne csak törvény szerint, hanem egyházilag is valamely vallásfelekezethez tartozónak tekintethessék, okvetlenül szükséges az egyházi fölvétel (egyházi actus), ez pedig a már valamely vallásfelekezethez egyházilag is tartozó felnőtt egyénre nézve az áttérés, az ujonszülöttre nézve pedig a keresztelés és anyakönyvelés lehet csupán. Egyházi fölvétel nélkül csak törvény szerint tartozhatik az ujonszülött valamely vallásfelekezethez, nem pedig egyházilag is. Itt pedig a más vallásfelekezetbe való felvétel alatt csakis az egyházi fölvétel értendő és érthető. De ha Teleszky urnák fönebbi nézete csakugyan állana, mi következnék ebből? Az, hogy ez esetben az 1868: 53. tcz. rendelkezése ellenére áttérő sem vétetnék föl más vallásfelekezetbe egyszerűen azon okból, mert a kiskorú egyén 18 éves koráig törvény szerint nem követ és nem is követhet más vallást, mint a melyet a törvény reá nézve elöir. Ha tehát itt nem az egyházi fölvétel, hanem a törvény rendelkezése volna irányadó, ez esetben az áttérés sem volna fölvételnek tekinthető az egyház részéről, mert hiszen az áttérés ép oly actus, mint akár a keresztelés és anyakönyvelés, és a törvény rendelkezése ellenére egyik vagy másik uton való egyházi fölvétel egyaránt érvénytelen. Ebből aztán egyúttal az is következnék, hogy az 53. § rendelkezésének tulaj donkép nincs tárgya. A mit Teleszky ur a lelenczekre nézve fölhoz, az nem bizonyít semmit; mert hiszen ezeknek törvényes vallása és egyházi fölvétele közt ép úgy különbség teendő, mint oly ujonszülötteknél, kik nem lelenczek. Más részt az 53. §. történeti előzményeiből sem lehet annak azon értelmét levonni, hogy az csak az áttérésre szorítandó. Igaz ugyani hogy az eredeti javaslatban a §. szövege csak az áttérést emliti és hogy a módosított javaslatban is habár nem is a szövegben, de indokaiban, csak áttérésről van szó. De ebből mé°-