Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 1. szám - Az új perrend-novella
3 terjeszthessék. A jogügyi bizottság e joggal nemcsak a tanácsokat, hanem azok elnökeit és az országbírót is felruházandónak véli, mely módosítás a jogegység biztosítására kétségtelenül többet tesz, mint a javaslat eredeti szerkezete : szerintünk a törvény egyforma alkalmazásának érdekében bizonyos korlátok közt már a felek kivánhatnák az elvi kérdések előzetes eldöntését oly esetekben, midőn a kir. tábla határozata ellen az hozatik fel, hogy egészen hasonló jogügyben valamelyik felső bíróság a felebbvitt határozattal ellenkezőt mondott ki. Az ily kérelem a hivatkozott ellenkező határozat pontos megjelölésével a felebbviteli beadványban volna előterjesztendő. Továbbá, ha már a szavazók számát általában a törvény határozza meg, az egyesitett tanácsokban résztvevők számának minimumát is a törvénynek kellene szabályozni. Kevésbbé szerencsés gondolatnak tartjuk a referada után megengedett ügyvédi előterjesztést (17. §). A jogügyi bizottság ezt oda redukálta, hogy az iratok felolvasását lehessen kívánni. De ha az előadási rendszer általában nem nyújt garantiát, akkor a pernek egész terjedelmében való felolvasását kell elfogadni. Ez mindenesetre nagy időpazarlás, és jobb hiján azon eszköz, hogy csak esetleg legyen helye, megjárja. De van szerintünk jobb eszköz is. Az előadó iránti bizalmatlanság psychologikus alappal bír. Az előadó, ha előadása után első mond véleményt, mi több, írásban előre szerkesztett határozati tervet kell felolvasnia, többé-kevésbbé subjective fogja az ügyet előadni; azon momentumokat emeli ki. melyek ö reá hatottak, melyekre indokolt tervét ö alapította. Máskép állana, ha az előadó véleményt nem mondana, nem szerkesztene, sőt nem is szavazna azon ügyben, melyet előad. 1848 előtt nálunk az előadó sem véleményt nem adott, s; nem sz:,r.'z tt, s ha az ítélő bíróság másod kézből s nem közvetlenül a felek előterjesztései után vizsgálta és az ügyet: ezen rendszernek mindenesetre megvolt az az előnye, hogy az előadó teljes objectivitással, s nem mint most, azon szempont szerint adta elő az ügyet, melyből mint első szavazóé, saját véleménye kiindult. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy a jelenlegi rendszernél az előadó mindenesetre elfogult: csak lehetségileg értjük ezt, nem szükségkép i 1 e g. De azt hiszszük, épen e lehetség szülte az aggályt a „novella" szerzőjében, s mivel már megszoktuk a néhai osztrák „System" idejében ránk maradt referadalis módot, nem kívánt visszatérni a 48 előtti „patriarchális" állapotokra. Pedig ezekben a mi régi elfeledett institutióinkban itt-ott van még haszna-vehető ! Mi épen az érintett okokból helytelennek tartjuk, ha az előadó egyszersmind szavazó, pláne első szavazó. (A javaslat 3. § 4-ik alineája szerint: „a szavazók rendszerint előadók isu}; de ha már szavaz is í*
