Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - Az új perrend-novella

4 az előadó, ne legyen első szava, s ne készítsen irott határozati tervetAz irott határozati terv azt a biztosítékot nyujtja,hogy az előadó az ügyet áttanulta, de viszont az a hátránya, hogy a többi biró szavazatával szemben az előadó jól kigondolt s kidolgozott indokolásával amazok felett előnyben van és az előadó mintegy vezetheti a tanácsot; sőt — ismét psychologikus tény — a többi szavazó nem fordít annyi figyelmet az ügyre, mint fordítana, ha csak a puszta tényállást, s nem egyszersmind a határozati tervet is hallaná, melyhez, mint tüzetesen kidolgozotthoz, ha kényelmes akar lenni, egyszerűen „hozzá járulhat". Azon rendszernél, mely szerint az előadó irott határozati tervet terjeszt elő, és első szavaz, kétségtelenül több megnyugvást nyújt az, ha véleményt nem mond, s az első szavazat nem az övé ; de még helyesebb, ha a két functio, az előadás és határozathozatal, nem egy kézben van: ha tehát az előadó nem szavazó. De ha az előadási rendszer ellen támasztható aggályokat, az előadó iránti bizalmatlanságot, az előadói és birói tiszt elválasztása sem oszlatja el egészen, akkor nem marad más, mint kimondani, hogy a felek képviselői maguk terjeszszékelö az ügyet. Felesleges és hátrányos az előadót megtartani, ha a képviselőknek előterjesztési joga van. Correctivumul kívánjuk ezt? Miért? Miért a lehetőséget megengedni, hogy vita idéztessék fel az előadás helyessége felett? miért legyen felperesen és alperesen kivül még az előadó is belevonva a vitába, mikor azt felperes és alperes maguk közt elvégezhetik ? (nem is szólva arról, hogy a birói tekintélynek, tehát közvetve az igazságszolgáltatás ügyének, válik sérelmére az efféle replikázás.) Ám maradjon el egészen az előadó; annak, ha az ügyvédek terjesztik elő a pereket még egy más előnye is van, mire azonnal reá térünk (19. §). Végre elvi újítást képez a ptr. 108. §-ának kiterjesztése olykép, hogy már az első bíróság is póttárgyalást rendelhet, ha a tényállás az iratokban eléggé felderítve nincs. Első tekintetre talán üdvös intézkedésnek látszik ez; de mi megvalljuk, hogy büvszernek nem tartjuk. Már a ptr. 108. §-a is anomália a rendes perekre nézve* s halomra dönti a ptr. 64., 133—137., 156. és 159. §-ait és lehetetlenné teszi, hogy az Ítélet a tárgyalási és esetlegességi elvek által határolt keretben hozassék meg. Azt lehetne mondani: „tehát ejtessék el azon két „elv", melyek csakis az anyagi igazságot nyűgözik le". Igen szívesen ! De hát akkor a ptr. fenérintett §-ait is el kell törülni, mert azok úgy a 108. §-al, mint a novella 19. §-ával ellenkeznek ; és ekkor nem marad más hátra, mint a pervezetést a biróra bízni. De hiszen ez közvetlenség volna, az pedig szóbeliség nélkül nincs.