Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/16 / 5. szám - Az alkotmányos államok diplomatiája. Cours de droit diplomatique. Paris, 1881. [könyvismertetés]

438 hó 14-én ismeretes és akkor hevesen megtámadott interpellátioját nyújtotta be, melyben a hadeni nagyherczegség részére a lehető legnagyobb semlegesség biztosítását követelte, ellenezte a támadó jellegű hadi készületeket vagy a szövetségi gyűlésben a háborút felidézhető szavazást és javasolta, hogy Baden a porosz kormánynak német perlament egybehívására czélzó indítványát hathatósan támogassa. 18ö7-ben a német vámparlamentbe választatott. Bluntschli, vázolt sokoldalú politikai működése daczára, a legújabb időkig irodalmilag is igen tevékeny volt. A már emiitett dolgozatokon kívül még a következő müveket tette közzé : „Die neueren Rechtsschulen der deutschen Juristen", „ Altasiatische Gottes- u. Weltideen in ihren Wirkungen auf das Gémeinkben", „Geschichte des allgem. Staatsrechts und der Politik," „Das moderné Kriegsrecht der civilisirten Staaten," „Deutsehes Staatswörterbuch (Braterrelj", „Das moderné VÖlkerrecht als Rechtsbuch. mit Erlauterungen" „Das moderné VÖlkerrecht in dem französisch-deutschen Kriege von 1870" „Das Zürich'sche Personen- und Familienrecht". Legyen elég ennyi e gazdag élet külső történetéből. Bluntschli szellemi fejlődése, a hely, melyet a tudományban és a gyakorlati politikában elfoglal, az elmélkedésre bő anyagot szolgáltat s egy ily tartalmú dolgozatot közelebb mutatunk be olvasóinknak. A kér. nagy irány között, mely a német jogtudományt megosztotta, a bölcseleti és a történeti iskolák között, közvetítő állást foglalt el, a mint ezen szellemáramlatok merev elkülönítése nem is felel meg a dolog természetének. Thibaut azon kívánsága, hogy a jog é 1 ö legyen, megadta Bluntschlinak a pontot, melyből kiindulva, közös működési tér nyílt a két iskolának. Ha a német jogállapotok akkori silánysága Thibautnál a rendszeres törvénykönyvek eszméjére vezetett, Bluntschli e követelményt nem látta a történeti iránynyal ellentétben levőnek, s utalt azon örvendetes eseményre, hogy a históriai iskola hosszú uralma a német kereskedelmi- és váltójog mintaszerű codificatiójára vezetett. Savigny felfogásának jellemvonását a positiv jog természetének megismerésében találta s a történeti irány legbecsesebb vívmányakép emliti azon tényt, hogy az ma már a német jogtudomány közös elvét képezi. E történeti álláspontról tartotta a római jogot is értékesítendőnek. Justinianus compilatiója kivetkőztette a római jogot külön nemzeti sajátságaiból; azonban épen ez tette általános elfogadását lehetségessé és magyarázza hatalmas befolyását. De miután annak ily történelmi szerep jutott nemcsak a német jogvilágban, hanem a legtöbb mívelt nemzetnél, azért az nem mellőzendő, eltÖrlendö institutio, hanem fejlesztendő történeti előzmény. Deutsehes Privatrecht czímü munkájában és még inkább a zürichi polgári törvénykönyvben gyakorlatilag is megmutatta Bluntschli, mikép érti ö a történeti módszert. „Czélom eredeti mű alkotása volt, a hagyományos zürichi jog oly időszerű tovább - képzése, mely svájezi származásának kétségtelen jelei mellett, a magasabb jogmívelődés és különösen a német jogtudomány követelményeinek is megfeleljen". E lapok olvasóinak nem kell hosszasan bizonyítani, mily nagy mértékben megvalósította e czélt. De épen e sikerek érlelhették benne azon, régibb felfogásával ellenkező meggyőződést, hogy a német jogélet