Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/16 / 5. szám - Az alkotmányos államok diplomatiája. Cours de droit diplomatique. Paris, 1881. [könyvismertetés]
437 lemében irta „Das Volk und der Souverain" (Zürich 1831.) czímü röpiratát, mely heves támadásokat vont maga után. Most a zürichi jog tanulmányozására vetette magát, mely tanulmányainak gyümölcsét a „Staats und Rechtsgeschichte des Stadt und Landschaft Zürich" czímü 11 kötetes munkája képezi. 1837-ben a nagy tanács tagja lett s mint ilyen, a városi (conservativ) párt vezére volt. Résztvett a zürichi 1839-ik évi szeptemberi eseményekben, melyek következtében a kormánytanács tagjává választatott. Ez utóbbi minőségében szerkesztette „Die Kommunisten in der Schweiz" czímü hivatalos jelentését. Pártja politikai jelentőségének hanyatlásával egy liberalis-conservativ középpárt létesítésén működött és Rohmer socialphilosophiájához csatlakozott. Ezen új irány volt befolyással „Psychologische Studien über Staat und Kirche" czímü értekezésére. 1845-ben megvált a kormánytól, de még rövid ideig a nagy tanács elnöke maradt. Belátván azonban, hogy a beállott változások folytán a szövetség reformját és Svájcz újjáalakítását nézeteivel ellenkezőleg, csak a liberalisradicalis párt eszközölheti, 1847-ben Münchenbe költözött át. Itt 1848-ban a német magánjog és államjog egyetemi tanárává neveztetett ki, mely állásában 1861-ig maradt. Hazájával néhány évig Összeköttetésben maradt még a zürichi polgári törvénykönyv szerkesztése folytán, mely munkával ugyanis ugy barátai mint politikai ellenfelei által, még mint a nagy tanács tagja bizaték meg és mely megbízás müncheni tartózkodása alatt megújittatott. Münchenben tette közzé következő munkáit: „Allgemeines Staatsrecht", „Deutsches Privatrecht" és „Privatrechtliches Gesetzbuch für den Canton Zürich mit Erlauterungen". Itt alapította Arndts és P Ö z 1 kartársaival a „Kritische Ueberschau für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft" czímü folyóiratot, melynek helyébe évek multán a „Kritische Viertelsjahrschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft" lépett. Müncheni tartózkodása alatt lassan-lassan beleélte magát Németország politikai viszonyaiba; a dúsan bnrjánozó bureaukratikus absolutismussal szemben mindinkább a szabadelvűek felé hajlott és a kamara nemzeti szabadelvű pártjának vezéreivel, Braterrel és Buhllal, szorosabb összeköttetésbe lépett. De egyrészről sértve érezvén magát a bajor particularismusnak ellenszenve által az „idegen" tanárok iránt, másrészről pedig nem találván Münchenben hatáskört a gyakorlati politika terén : 1861-ben elfogadta a heidelbergi egyetemre szóló meghívást. Itt Mohi Róbertnek csak imént elhagyott tanszékét foglalta el. Csakhamar az első badeni kamara tagja lett és 186-'5-ban titkos tanácsossá neveztetett ki. Kiváló részt vett a badeni szabadelvű áramlat fejlesztésében és előmozdításában. Közreműködött a német jogászgyülés létesítésén, melynek 1861-ben — Wáchter akadályoztatása következtében — elnöke is volt, és a német követgyülés alapításán, mely német nemzeti parlament hiányában közös érdekű kérdésekben az egyes német kamarák egyetértését és egyöntetű eljárását akarta biztosítani. A politikai szabadság mellett Bluntschli az egyházvallási szabadságnak is bajnoka volt. A hozzájárulásával alapított német protestáns egylet választmányának legmunkásabb tagjai közé tartozott és több convent alkalmával elnökölt is. Az 1866-iki háborús események közeledtével, a badeni népben támadt poroszellenes forrongások daczára, nemzeti elveihez hiven, május
