Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/16 / 5. szám - Az alkotmányos államok diplomatiája. Cours de droit diplomatique. Paris, 1881. [könyvismertetés]

435 Horvátországban tehát kétféle nézet uralkodik; az egyik a 7. §-t csak a Magyarország részéről elismerendő viszonosság esetére tartja elfogadhatónak, mig a második arról még az esetleges viszonosság mellett sem akar tudni. De épugy oszolvák meg a vélemények Magyarországban is. A jogászok legnagyobb része ugyan e viszonosságot magától értendőnek találja, de találkoznak olyanok is, kik ily intézkedést már elvből is elleneznek. Határozottan utóbbi értelemben nyilatkozik D r. K ö r ö s i *). „A horvát javaslat, úgymond, a Magyarország részéről elérendő viszonosságra számit. Tauffer **) pedig már egy, a magy. kir. főügyészség által állítólag kibocsátott rendeletre hivatkozik, melyben a „fórum delicti commissi" elve elismertetnék. Apodictice állitható, hogy a magyar törvényhozó testület ily értelmű törvényt soha sem fog megszavazni Magyarország Horvátországot büntetőjogi tekintetben külföldnek tekinti." Ezen állitások megezáfolása és a zágrábi egyetem jogi kara által táplált kételyek eloszlatása végett értekező utal a vitára, mely a 7. §. feletti tanácskozás alkalmával a magyar képviselőházban 1S76. évi ápril hó 4-én helyt foglalt. Idézi Horváth Lajos, Csemegi Károly, Szilágyi Dezső nyilatkozatait és Perczel Béla igazságügyminister abbeli enuntiatióját, hogy a kormány már foglalkozott a kérdéssel és az új büntetőtörvény annak tényleges megoldása nélkül nem fog életbe lépni. A minister adott szavát beváltotta. A Körösi tanár által nem ismert főügyészi rendelet 1879. nov. 30-án 11621. szám alatt kelt. Ebből látható, mennyire téves azon nézet, hogy a magyar büntető törvénykönyv a horvát-szlavon-dalmát királyságok területét „külföld"nek declarálja. Az egyes szakaszok (btk. 6. §-a, 1879. L. tcz. 1. és 17. §) ezt világosan tanúsítják. A magyar törvény 18. §-a igy hangzik: „Más állam hatósága által hozott büntető Ítélet a magyar állam területén nem hajtható végre". Ezen intézkedés a büntető ügyekben hozott minden ítéletre és az ítélet minden rendelkezésére terjed ki, vagyis Magyarországon nemcsak a külföldi bíróság büntetési határozata, hanem az ítéletnek magánjogi elégtételt, kártérítést stb. megállapító része sem hajtható végre. Ámde naponként tapasztalhatjuk, hogy mindkét részről a bíróságok polgári osztályai, a horvát, illetve magyar bíróságok büntető ítéleteiben megállapított magánjogi igényeket, az ősi szokásnak megfelelően, egyszerű végrehajtási kérvény folytán minden nehézség nélkül realizálják. Minden ítélet oszthatlan egész lévén, képtelenség azt állítani, hogy a Magyarországban illetékes polgár ellen horvát bíróság hozta ítélet vagy vice versa, csak részben hajtható végre. Ha már most áll, hogy a horvát bíróságok ítéletei Magyarországon és viszont a magyar bíróságok ítéletei Horvátországban végrehajtatnak, nem láthatjuk be, miért nem volna elismerendő jövőre is a „fórum delicti commissi" elve ezen következményeiben is, vagy miért volna különösen csak ezen kérdés tekintetében megváltoztatandó. Azt hiszi tehát czikkiró, hogy a horvát javaslat 14. §-a: „Ezen királyságok területén kívüli hatósá*) „Jogtudományi Közlöny" 1880-iki évfolyamának 27—33. számai. **) „Der Kroatische Strafgesetzentwurf" Bécs 1880. 13. 1.