Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Első közlemény

08 deutschen Ursprung, noch allgemeine Geltung für sich in Anspruch nehmen kann" (német birodalmi csődtörvény indokolása (4. lap.) Van tehát értelme, ha a csődben holmi Gantschuldnerek helyett Gemeinschuldnert fogadtak el. Teljesen megindokolják a német nyelvnek és a német jognak fejlődése, mert a „Gemeinschuldner" a német törvény indokai szerint „sprachlich richtig gebildet," és a régibb német törvények közül egyik másik már használta is. Nem lehet a javaslat készítőjéről feltételezni, hogy ne tudná, mily fontos jog dolgában a terminológia, és hogy nemcsak a nyelv, hanem még inkább a jog érdeke követeli az eredeti műszavakat. Annál bántóbb, hogy legfőbb terminusát szolgamód fordította, és a „közadós"-ban olyat alkotott, a melynek jogi rosszaságát csak nyelvbeli értelmetlensége tetézi. Mert az kétségtelen, hogy a közadósnak semmi concret értelme nincsen. Mire gondoljon a magyar ember, ha a közadóst hallja ? Legelsöbben a közadó jut eszébe, ez általán elfogadott és ez idő szerint közszájon forgó szó lévén. És akkor a közadós azt jelentené, a ki közadóval adós. Tehát azt, a ki a közadó valamelyik nemével, vér-pénzadóval hátralékban van. Merőben formális fogalom, a melybe kiki kénye kedve szerint azt az értelmet önti, a melyet a „köz"-nek jónak lát tulajdonítani. — Lehet, hogy a közember, közlegény, közvitézre gondol, és akkor a közadós közönséges adós embert jelentene. Akár az egyik, akár a másik úton keresi az értelmet, mindig notio indirecta, következőleg confusa marad. Nincs benne semmi, a mi a közadósban azon emberre rá vallana, a kinek több az adóssága mint a pénze és a ki ép ezért a jog terén ugy mint más ember megállani nem birt. Megkérdeztem akárhány iróembert, egyik sem jött rá, hogy a közadós vagyonbukottat jelent. Nincs semmi szükségünk ily confusus alkotásra. Saját jogi multunk és nyelvünk iránt becsületbeli tekinteteink vannak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy magunknak is van rá szavunk és hogy ennélfogva ha már egyáltalán nem szabad máshová fordulnunk, különösen nem szabad a németet szolgai módon fordítanunk. Az eddigi vogyonbukott jogi műnyelvünknek oly erőteljes és hatalmas hajtása, a minőhez foghatót egyetlen egy nemzet nyelve sem bír felmutatni. Meg