Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

79 azért teszem oly fontos dolgot, hogy a tékozló csak vagyona fele része felett tehet végrendeletet (568. 1.) nem is emlit. Az osztrák jog azon eltérő határozatáról, hogy az atya serdületlen gyermeke helyett végrendeletet nem tehet, a substitutió pupilaris hiányáról, nem bir tudomással. Külföldi folyóiratok. I. Az „Archív fűr die civilistische Praxis" 63. kötete 2. füzetében első helyen Regelsberger würzburgi tanár, „Zwei Beitrage zur Lehre von der Cession" czímü terjedelmes értekezése első főrészében azon kérdéssel foglalkozik, hogy mennyiben érvényesítheti a perbe fogott adós az engedmény jogszerű hiányait kifogásképen. Értekező az irodalom által eddigelé tényleg kevéssé méltatott kérdés tekintetében abból indul ki, hogy az engedmény első sorban főleg az engedményező jogkörét érinti, a mennyiben végczéljában ugyanettől a követelési jogot elvonja. Az adós jogi állapotában az engedmény csak annyiban idéz elő változást, mennyiben más hitelezővel állíttatik szembe. Kötelezettsége érintetlen marad. Az adós ezen alárendelt viszonyának tulajdonítja, hogy elméletben és gyakorlatban az adós abbeli jogosultsága, hogy az engedmény hiányait érvényesíthesse, attól szokott függővé tétetni, hogy az engedmény megtámadásában különös érdeke legyen. Értekező ezen nézetet már csak azért sem tartja helyesnek, mert ez érdeket az ismételt fizetés veszélyére való tekintettel is mindig fennforogni látja. Az adós csak a hitelezőnek, vagy a hitelező megbízottjának tartozik fizetni. Más személyek irányában a teljesítésre irányuló igényt visszautasíthatja. És miután a jogrend általánosságban valamely jogosultság gyakorlását nem köti különös érdek fennforgásának kimutatásához, nem látja át, hogy miért kelljen ilyen érdeket joga gyakorlásánál az adósnak kimutatni. A követelésekkel való forgalom előmozdításának tekintetében erre elegendő indokot nem lát. Nézete szerint az érdek kimutatásánakálláspontja gyakorlati törvények rendelkezésére való tekintettel is tarthatatlan, és e részt hivatkozik arra, hogy egyes törvényalkotások a per alatti követelésnek a perbíróság egy tagjára, vagy a perben képviselő ügyvédre való átruházását meg nem engedik. Az érdekkimutatás alapján álló elmélet szerint az adósnak e tilalomra nem lehetne hivatkozni, ha a követelésnek az engedményes bíró vagy ügyvéd által való érvényesítése reá nézve kimutatható hátránynyal nem jár. Igaz, hogy e tilalom inditó oka első sorban a bírói és ügyvédi kar elfogulatlanságának, becsületének és erkölcsi tiszteletének megőrzése. De ezzel éppen nem egyeztethető össze, hogy az ellenkezővel járó veszély elhárítását eredményező fegyverrel az adós csakis kétségtelen magánérdek fennforgása esetén élhessen.