Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

7S pedig a biróság döntött, akkor a gyámhatóság később a biróság határozatát nem helyezheti hatályon kivül az által, hogy a megfosztott atyát hatalmába visszahelyezi. Nincs tehát más mód, mint a bíróságnál kérelmezni a visszahelyezést, mely kérelemnek nem áll ellent azon körülmény, hogy a biróság ez ügyben már egyszer határ ózott, mert ez nem peres ügy. Ha azonban az atya a gyámhatóságnak a hatalmat megszüntető határozata ellen nem fordult a kiszabott határidő alatt a bírósághoz, akkor mi a törvény határozott szövegével^ szemben nem látunk utat és módot, melyet az atya törvényszerű eljárás mellett hatalmába ismét visszahelyeztethetnék." Az eset igen egyszerű. Az atya hatalma bíróilag megszüntetik. Később az, a mi miatt az történt, megszűnik. Visszahelyezhetö-e az atya hatalmába ? A commentator helyesen adja meg a feleletet, hogy igen. Csak az a kérdés, mi uton-módon ? A gyámhatóságnál azért nem lehetne megkezdeni a dolgot, mivel egyszer biróság már határozott az atyai hatalom felett. Nincs tehát más mód, mint a bíróságnál kezdeni meg a dolgot, annyival inkább, mivel az ügy nem peres ügy. Ugy az eldöntés, mint az indokolás alap nélküli. Az adott esetben egyenesen a gyámhatóságnál kell az eljárást kezdeni. Ennek a határozata a világért sem praejudical a már előbb hozott birói határozatnak, mert hisz új tényállásról van szó, a mi fölött a biróság még nem határozott A szerző az ellenkezőt sejti, hogy t. i. a bíróságnál kell mindjárt az eljárást megkezdeni, s a bírósági eljárásnak a lehetőségét avval indokolja, hogy hisz nincs peres ügyről szó. Mintha az esetben is, ha egy legközönségesebb fajta perben az előbbi pertől különböző újonnan alakult tényállásról van szó, a biró nem járhatna el. Hisz ehhez még perújításra nincs szükség, a kereset merőben új kereset. Ugyan mit mondjak ezek után a munka egészéről ? Nem foglal el a törvény alkotása és szövegével szemközt kritikai állást, de még arról is hallgat, hogy hát minő beható tanácskozások után jött létre a szerző által megörökített gyámsági törvény. A magyar nyelvet derekasan nyomorgatja. A L219. lapon ily felírás alatt értekezik : „Előkészületi cselek m é n y e k" ; a szöveg felvilágosit bennünket arról, hogy nem gyámnak a kiskorú vagyona ellen intézett már-már bünkisérletté fajulható cselekedeteiről van szó, hanem azon sürgős teendőkről, a melyeket a hatóságok az örökhagyó elhunytakor foganatosítanak. „Nem atyai hatalom alatt álló kiskoruak"-ról (9. lap). „Nem végrendeletet képező magánokiratiról (fi7. lap) beszél. A szórend más példái: „a gyámhatósági megerősítést minden esetben kívánja meg" (50. 1.) kik halálos ellenségeskedésben az árvákkal vagy apjukkal vannak" (49. 1.) „az atyai hatalom nemcsak ipso jure, hanem hatósági intézkedés folytán is s z ü n i k meg" (42. l), „a nagykorúsítás is szünteti raegaz atyai hatalmat" (41. 1.), „ha perre kerül a dolog a biróság kétség esetén ezen kérdést is dönti el" (22. 1.) „természeti gyermek" (20. 1.), „valamint az atyai hatalmat, ugy a gyámságot és gondnokságot is szünteti meg a nagykorúsítás" (12 1) stb. Ott díszlik a czímlapon, hogy a munka az osztrák polgári törvénykönyvre, — a mi pedig a gyámsági törvény mellett az ország nagy részében tételes jog — tekintettel van. De