Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

62 Több se kellett. Boldog-boldogtalan kapott rajta. Távol rokonok, sőt puszta Ösmerösök59) neki álltak panaszkodni méltatlanság miatt. Eze'rt figyelmeztet Ulpian : Cognati autem proprii, qui sunt ultra fratrem, melius facerent, si se sumptibus inanibus non vexarent, cum obtinere spem non haberent. (L. 1. D, 5. 2.) Ulpiánkor a querela inofficiosi már kövei kétszázados volt, s a mennyiben a fenti szöveg hiteles00) még mindig nem ment át, úgy látszik, a köztudat testébe vérébe, hogy kik tulajdonképen az arra jogosultak. A jogászok előtt azonban már tisztában volt, mikép a querela megilleti a gyermekeket, szülőket, öregszülöket01) és a testvért. De ezek közöl csak az a jogosult, a ki a törvényes öröklés során elöl áll. Szülő tehát csak ha nincsen gyermek. A testvérre nézve még az is feltétel, hogy a mellöztével kinevezett örökös u. n. turpis persona legyen.02) (L. 4. §. 1. 1., 31. §. 1. D. 5. 2.) Lássuk a köteles rész fejlődését. A centumvirek eljárása szentesitvén az elvet, miszerint a végrendelet méltatlan rendelkezés miatt a közel családbeliek panaszára megsemmisithetö, ez elvnek annyiban kellé határt szabni, a mennyiben az egész vagyont a végrendelkezés alól elvonni még sem lehetett* Az volt a kérdés, melyik vagy mi része legyen a vagyonnak az, a mit az Örökhagyó ha övéi részére rendel, az inofriciositás vádja végakaratához nem fér. Arról, hogy a család javára a vagyonnak bizonyos neme köttessék le — például ősi vagy öröklött vagyon — szó sem lehetett. A római jog a vagyonnak egyéb mint egyéni jellegét soha nem ösmerte, sem azt másképen, mint hányadokra osztani nem szokta. Ekképen a kérdéses rész t. i. a köteles rész is hányadban állapíttatott meg, még pedig a törvényes Örökrész pars ab intestato debita, — egy negyedrészében. ,Fölötte valószínű — ir Francke id. m. 171. 1. — mikép ezt a quarta Falcidia nyomán eszközölték. Igen természetszerű lehetett ez. Mert gyermekeit egyedül nevezvén is ki örökössé az apa, a 69) Ezt veszik ki némelyek Valerius Maxmius történész előadásából. VIII., cap. 7. 8. eo) Némelyek ugyanis beékeléseket (interpolatio) sejdítenek benne, melyeket Justinian emberei tettek volna. Francke 178. 1. GI) Omnibus tam liberis quam parentibus de inofficioso licet disputare. L. 1. D. 5. 2. 62) Si scripti heredes infamiae vei turpitudinis vei levis notae macula adsperguntur, vei liberti qui perperam et non bene merentes instituti sunt. L. 27. C 3. 28. V. ö. Savigny Syst II. 223. Faber A. Rationalia ad. Pand. (ad 1. D. 5, 2 ) czímü művében odáig veté a sulykot, hogy az inofficiosi querelát popularis actiónak, melylyel bárkicsoda ha nem is érdekelt, felléphet, tekinti. A tudomány'elveti. Fabernek egyébként módszeréhez tartozott a nézetével nem congruáló forrás helyeket kedve szerint kijavítani. V. Ö. Francke 170. 213. 254 1.