Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

7 szed: csak erre a térre szorítkozik. Nem gondolhat véle, hogy ime a házasfél köteles része a házas életnek, gyermek s szülőé ám e vérköteléknek felfogásán fakadván: czéljok, lételök más-más koczkán forog. Szemében fődolog a köteles részre való jog biztos uralma, s csak örvend rajta, hogy ugyanazon jog tökéletesítésével többféle életviszony biztonságán lendít. A kik hát az intézményt a rendszeresség világában avagy törvényül kívánják feltüntetni, eleve a köteles rész erejét és mekkoraságát fejtik ki. Ha ez megvan, következik meghatározniok azon személyeket, kiket megillet. Sorra vétetik gyermek, szülő, házasfél, sorra az esetek, a mikor joguk kisebbedést szenved vagy elenyészik. Gátja* tétetik ezután azon utaknak, melyeken a kijátszó akarat törvénytelen uralmát kisértgetni szokta. Kiadatik végül a fegyver, melylyel a jogosult perenkivüli s peres eljárásban sikra szállhasson. S ha ez mind megvan : előttünk áll a köteles rész intézményének élő rendszere. Az intézménynek rendszere be is fogad minden jogot, mely a köteles rész meztelen fogalmának mértékét megüti. Ha teszem állam vagy község javára az örökösödést a hagyaték hányadában lekötnök : az ebbeli jog az intézménybe csak úgy beválnék, mint akár a' szülőé, akár a gyermeké. Hasonlóképen, ha behoznák valahol, hogy örökösödő avagy atyafiságba fogadó szerződésnél fogva, ki lehessen kötni az örökösödést a vagyon hányada szerint: tételes jog rendszere e kikötött osztályrészt bátran köteles résznek nevezhetné, s bele is állithatná az intézménybe. Mert ha egybenmásban eltér is az ilyen osztályrész a rendszerint való köteles résztől, derekas tulajdonságaiban egybevág véle. Abban kivált: hogy a vagyonnak, a hagyatéknak vagy a jogosult törvényes örökrészének szintén határozódhatik hányada szerint, s hogy ellene végintézkedésileg az örökhagyó szintén tehetetlen. S szükséges módosittatásukkal e kikötött osztályrésznek szintén életére válhatnának az intézmény főelvei. A ki a köteles részt a maga élő elveiben, tételeiben s ezek történetében óhajtja végig ösmerni, czéljához mindenesetre e rendszeres felölelés utján fér legjobban. S a rendszer ez utján csakugyan ki sem indulhat egyébből a köteles rész meztelen fogalmánál. Ez hiszen a magva az intézménynek; ez különiti maga köré az intézmény többi alkotórészét a jog