Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - Adalékok a kereskedelmi- és váltótörvények magyarázatához. 5. [r.]. A túlbiztosításról. Kereskedelmi törvény 487. §-a

03 elv képezi, mely szerint a biztosítás czélja a biztosítottat megóvni azon hátrányoktól, melyek reá egy meghatározott eseményből háromolhatnak; ezen elvnek természetes következménye, hogy a tárgynak teljes értékénél több nem biztositható és a mennyiben biztosíttatott, a biztosítás érvénytelen. Ha azonban a túlbiztosítás roszhiszemüséggel történt, akkor annak jogkövetkezménye súlyosabb, mint a tényleges túlbiztosításé, mert törvényünk szerint a roszhiszemü túlbiztosításnál a biztosítási ügylet egészen érvénytelen. Ehhez hasonló intézkedést tartalmaz a zürichi tkv. 1711. §-a. A törvény a roszhiszemü túlbiztosítás tényálladékát nem állapítja meg. Fennforog-e roszhiszemü túlbiztosítás vagy sem, ennek minden egyes concrét esetbeni megbirálása — a bizonyítékok szabad méltatása mellett — a bíróra van bízva. A túlbiztosítás, ha tényleg és objective fennforog, még magában véve nem elegendő arra, hogy a biztosítottnak kártérítési igényeit elenyésztesse. A törvény a biztosítottnak ezen joghátrányát csak akkor tekinti bekövetkezettnek, ha a túlbiztosítás dolosus. A dolosus túlbiztosítás érvényteleníti a biztosítási ügyletet; a tényleg fennforgó túlbiztosítás ellenben, ha nem dolosus, az ügylet érvényére nincs befolyással. A túlbiztositási roszhiszemúség tényálladékának megállapításánál a biztosított tárgynak a biztosított értékhez viszonyított azon értéke szolgál irányadóul, melylyel a tárgy a biztosítás megkötésekor bírt, mert magának a tényleges túlbiztosítás meghatározásának alapját is ezen érték képezi. A dolog természetében fekszik, hogy a biztositásnál a biztosított részéről bemondott oly értékek, melyek csak csekély mértékben haladják meg a valódi értéket, tekintetbe ne jöjjenek még akkor sem, ha ez iránt a kötvényfeltételek az ellenkezőt tartalmazzák is. Míg ellenben a tudatosan és haszonkeresési szándékkal történő értékbemondás bizonyítékot alkot arra nézve, hogy a tényleges túlbiztositás roszhiszemüséggel történt. Az ügylet megkötése alkalmával a biztosított által a tárgy valódi értékéül bemondott érték a biztosítási szerződésben mint biztosított érték megállapíttatik és jelzője azon koczkázatnak, melyet a biztosító elvállal és mely öt terheli az esetre, ha a biztosított tárgy megsemmisül.