Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - Adalékok a kereskedelmi- és váltótörvények magyarázatához. 5. [r.]. A túlbiztosításról. Kereskedelmi törvény 487. §-a

64 Midőn a biztosítóit a tárgy valódi értékénél túlságosan nagyobb értéket mond be és állapíttat meg a szerződésben, akkor, kár bekövetkezésekor nem tartozván igazolni, hogy a tárgy valódi értéke azonos a biztosított értékkel, oda irányul czélzata, hogy kár esetében a biztosított tárgy valóságos értékénél nagyobb érték téríttessék meg neki, vagyis a túlságos értékbemondást tudatosan és haszonkeresési indokból teszi. A tudatos és haszon keresési szándékkal történő túlságos érték bemondás pedig megalapítja a roszhiszemü túlbiztosítás tényálladékát. „Das ist schon dann der Fali", mondja Bluntschli a roszhiszemü túlbiztosításról, „wenn der Versicherte mit vollem Bewusstsein und aus Speculation einen höheren Werth versichern liess, als die Sache hat". Ha tehát a biztosító igazolja, hogy a tárgy értéke csekélyebb a biztosított értéknél, akkor igazolta a tényleges túlbiztosítást; ha továbbá igazolja, hogy a tárgy értéke nagy mérvben csekélyebb a biztosított értéknél és a biztosított érték a biztosítottnak saját tudomásán nyugvó bemondásán alapul, akkor igazolta azt is, hogy a valósággal nagy mértékben ellenkező értéklemondás tudatosan és haszonkeresési indokból történt, megalkotta tehát a bizonyítékot arra nézve, hogy a tényleges túlbiztosítás mellett a túlbiztosítás roszhiszemü is. Ezek szerint oly biztosítási ügyleteknél, melyeknél a tárgy értéke a biztosítási szerződésben a biztosított bemondása folytán fix megállapítást nyert, a tényleges nagy mértékű túlbiztosítás, ha tudatosan történik, bizonyítékot alkot arra nézve, hogy a túlbiztosítás roszhiszemüséggel történt.