Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

55 előjogai csakhamar határozott körvonalakat öltenek. A végtelenig terjeszthető azon példák csoportja, melyek a társadalmi osztályok, az állami alkat idomok, a forgalmi s iparfunctiók, a szellemi haladás, a nyelv, a tudomány és művészet alfajainak szaporodása és megszilárdulása összefüggő, közfejlödési processusán keresztül, a nagy egészek szervi integrátióban megkülönböztethető alkatrészeinek folyton növekvő, tisztultabb határozottságra törekvését mutatják. S ezzel befejeztük volna azon kategóriák részletezését, melyek a fejlődés folyamatában az anyagot érintik. De a fent elörebocsátott képletnek két tétele a „mozgásiról is szól, mely először is az integrátió növekvésének megfelelőn szétszóródik az integrált részek közötf, másodszor pedig, mint a mely az anyagnak egész fejlődési folyamata alatt hasonlóképen megfelelő alakulást tapasztal. Bárha czélomra ezen mozgási evolutiók közvetlen jelentőséggel nem birnak és magyarázatuk Spencernél kevésbé átlátszó és szabatos, mint az eddig érintett fejlődési járulékoké: mégis ezen elméletnek lehető teljes áttekinthetése igényli, hogy a mozgásról szóló két tétel jelentősége is rövideden megállapittassék. Mindenekelőtt tudni való, hogy Spencernél a mozgás magában zárja a tér, idő és anyag fogalmait; de mindnyájan s igy a mozgás is, csak folyományai, correlatiói az erőnek. A végok tehát az erő s az emiitett négy kategória csak ennek (az erőnek) tapasztalataiból, észleletéiből construálható, levonható. Anyag és mozgás, ugy a mint azokat mi felismerjük csak különbözöleg viszonyított nyilvánulásai ; concrét fogalmak, melyek számos eszmei viszonylatnak tartalmából alakulnak; mig tér s idő ezen viszonylatok formáiból vonattak el. A dolgok mélyén azonban az erő van, melynek nyilvánulásait tapasztaljuk, létét érezzük, de a mely természete szerint továbbra fel nem osztható, elemekre szét nem bontható, s azért ismeretünk által fel sem érhető, ki nem nyomozható : az ismeretlen. Mégis a „mozgás" az, mely ezen ismeretlen végokhoz, az erőhöz legközelebb áll, annak legbensőbb, legközvetlenebb nyilatkozása ; s a mozgás eredeti fogalmából, annak még ki nem fejlett tudalmával együtt nő az idő és tér fogalma is. Amozgás folytonossága pedig ezen egész rendszernek egyik sarkalatos elve. (Lásd First Principles II. rész. III. és V. fej.) Midőn tehát arról van szó, hogy az integrátiót kiséri a mozgásnak szétszórása, a teljes fejlődési folyamat tartandó mindig szem előtt, Valamely oldott tömeg tömörebb állapotba menvén át, részecskéi egyszersmind a differentia hatálya alatt megkülönböztethető létegekké, mintegy önálló integrátumokká válnak, a mi nem képzelhető egyébként, minthogy azon mozgás összegéből, mely az aggregátum egészében honolt, bizonyos mozgási törtrész azon részecské-