Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

51 durvább szövetű, tapasztalatibb kérdések felderítésének útját kell előkészítenem. Az egyed mint embertársaitól tökéletesen elszigetelt, magában álló lény azonban csak az abstractióban él, és még az emberiség legborongóbb hajnalkorában is, melyről képzetet formálhatunk, az első nyomon, melyen a faj ős elődjeivel mint élő lényekkel és nem a neanderthali koponya emlékjelében — találkozunk — már proprium sociale; valaminő társaságban, tömbben egyesülve lép fel. S az egyén fejlödés.e már azért is szorosan összeforott a társadalom evolutiójával. A fejlődési törvény csak ezen kapcsolat utján válik alkalmazhatóvá — de azután sokkal természetesebben, kézzelfoghatóbb módon, mint ha az egyéniség elvont kategóriáinak fejlődési processusát rideg kizárólagosságukban akarnók kisérni. A tömbök, melyekben az egyed, mert még ezen állapotában aligha nevezhető egyénnek, mint alkatrész előtűnik, végtelen aprók, gyérek és lazák. Apró kóbor csapatokból, a milyeneket jelenleg csak a legalsóbb fajok képeznek, keletkeztek kétségtelenül a legszélesebb társadalmak. „A történet előtti népek szerszámai a jelenleg élő vadnépekénél is durvábbak, s azon mesterségek hiányára mutatnak, melyek egyedül képesek emberek nagyobb mérvű csoportosulását lehetővé tenni". Jellemzi tehát ezen őskort mindenekelőtt a desintegratió állapota, apróbb, összefüggéstelen, formátlan tömegeknek léte. „A primitív társadalmi tömb merőben egyszerű növekvés által sohasem jut jelentékenyebb nagyságra. A mint azonban egy primitív néptörzs számra növekszik, egyszersmind részekre is oszlik, melyek kezdetben formátlanul szerte oszlanak, majd azonban fokozatosan kisebb törzsekre szakadnak, a melyek annyiban némi határozottabb alakot öltenek, a mennyiben folyton eltérő dialectusaikból különböző nyelvek támadnak". S ekkor ezután bekövetkeznek az integratió kezdetlegesebb nyilatkozásai, a mint ez harczra kél a desintegrátió chaosával. A törzsek leolvadnak és némelyek kivesznek, mások növekednek és önkéntelenül, küzdelem nélkül, alosztályokra szakadnak. E processus közönséges, de már elöhaladott formája lehet az, melyet Mason a korén törzsről szólva emlit. „Minden falu csekély területével független állam, és minden főnök fejedelem; de ide s tova egy kis Napóleon támad, ki magának királyságot szerez és birodalmat alkot. Azonban a dynastiák nem tartanak tovább az alapító hatalmánál". (Példák bőven Lubbock „Rise of Civilisation" czímü munkájában és Spencer Princ. of Soci. 226. §.) A fejlődés első foka tehát az egész tömegnek átalakulása egy szétszórt állapotból szilárdabb concentráltabb állapotba, minden részecskéjének egyidejű, megfelelő átalakulása mellett, mely részecskék •Í*